17129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hézagos fásszőlőoltványok előállítására

maga keresse ki az átellenes kambiumképző rétegét és egyesülhessen annak rokon sejtjeivel. 2. Az eddigi eljárás az összeillesztett lapok feszes érintkezése útján vélte biztosítani a nedvkeringésnek útját; míg a jelen találmánynál épen ellenkezőleg, a szorítás mellőzése alapföltételt képez. Itt a síklapok lazán illeszkednek egymás közelébe, sőt hézagokkal bírnak. Az elkötés szorító ereje nem a metszlapokra irányul, de mint az az 5. és 6. ábrákban példa gyanánt bemutatott elkötötött oltványoknál látható, csupán a lazán összeillesztett oltványnak egyiitmaradása czéljából való rögzítését eszközli, hogy így az oltvány a hányásvetés, az elültetés és további megművelés, valamint az időjárás viszontagságai között ki ne mozdulhasson eredeti helyzetéből. E végből, mint az az említett ábrákon látható, vékony venyige daraboknak kettéhasítása útján nyert támasztó pálezákat alkalmazunk, melyek az oltvány sebhelyeinek két átellenes oldalán elhelyezve, a legszorosabb kötésssel, — főleg gummiszalaggal — odaerősíthetők, anélkül, hogy ezen nagy feszültség, mely a sebhelyeknél már mint átvitt erő alig okoz némi nyomást, a szükséges hézagokat beszoritás útján eltüntetné. 3. Az eddigi fás-oltások sarkalatos elve volt, hogy az összeillesztett oltvány belsejéhez levegő ne férhessen, mely a nyers szövetek széleinek oxydálását s így korhadását idézi elő, a behatoló éleny és nedvesség következtében. A találmánybeli eljárásnál éppen ellenkezőleg, léggel telt hézagot kell hagynunk, de azon bizonyos tudatban, hogy amíg az említett káros hatások bekövetkezhetnének addig az a hézag növényi szerves életanyaggal telik meg és ennek folytonos szaporodása következtében, az így keletkezett feszítő erő minden űrt kitöltvén, az oltvány belső része az oxydatio káros eredményeitől sokkal hatályosabban megoltalmaztatik, mint azt az emberi mű, akár szorító csavarralis, végrehajtani képes volna. Yégiil: 4. Az eddig dívott oltási eljárásoknál szerzett tapasztalatok szerint az új alkotású nyers szövetek csakis a háncs körül képződhettek és így ezek a vékony képződmények mindig csak szakgatott, egyenlőtlen és gyönge forrasztást eszközölhettek; míg ellenben a találmánybeli oltványoknál a hézagba belekényszerített kallusz-sejttömeg rohamos szaporodása tágító feszerőt gyakorol és a kibővített hézagot is teleépíti farostoktokkal, minek folytán az összeforradás tökéletes. De ezenkívül a legnagyobb fiziológiai előny abban nyilvánul, hogy az így keletkezett fás-szövettömegen, mint összetartó kapcsolaton át, a növényélet működésének legfőbb föltétele, a szabad nedvközlekedés van hatályosabban biztosítva. E helyett szükséges megemlíteni, hogy a találmánybeli hézagos fás-oltási eljárás a gyakorlatban lévő összes szőlő-fás-oltási nemeknél eszközölhető, mely oltásnemeknek egynémelyike példa gyanánt a mellékelt rajzlapok 7-12. ábráin van bemutatva, hol a 7. ábra egyszerű párosítást, a 8 és 9. ábrák körpárosítást, a 10. és 11. ábrák nyergezést lebegő ékkel, míg végül a 12. ábra nyitott szárnyakkal eszközölt nyergezést tüntet föl. Megjegyzendő, hogy a megejtett kísérletek eddigi eredménye szerint az 1—4. ábrákban bemutatott nyergezés a legtöbb sikerült oltványt adja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás hézagos fás-szőlőoltványok előállítására, jellemezve az által, hogy az egyenesítendő oltványrészeknek egymással összeforrasztandó lapjai vagy föliiletei között bizonyos tért vagy hézagot hagyunk fönt, oly czélból, hogy ebben kallusz termeltessék, mely fölszaporodván és tömörülvén, az összeforrást létesíti. 2. Az 1. igényponttal védett eljárásnál az oltványrészeknek elhasogatott venyigéből vagy hasonlóból álló, egymással átellenes irányban elhelyezett pálczácskák