17081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfitlugok kezelésére

Megjelent 1900. evx február l»o 5-en. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 17081. szám. IV/ii/l. OSZTÁLY. Eljárás szulfitlugok kezelésére. EKMAN KÁROLY DÁNIEL VEGYÉSZ LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 julius hó 16-ika. A jelen találmány tárgyát oly eljárás képezi, mellyel a czelluloze vagy rostos anyagoknak fából vagy más növényi rostokból való gyártásánál visszamaradó szulfitlugok. ból hasznos termékeket, mint pl. ragasztó anyagokat vagy csirizt állíthatunk elő. Ezt nyomás alatt való főzés és valamely szulfitlúgnak vagy valamely kéntartalmú savat tartalmazó oldatnak, valamint egy bázisnak, pl. hamuzsírnák, szódának, magnéziának vagy mésznek hozzáadása által érjük el. Ezen eljárás szerint a szulfitoldatot közönséges vagy nagyobb hőmérsékletnél zink. oxyddal kezeljük. A zinkoxydot vagy oxyd alakjában adjuk a szulfitoldathoz vagy pedig a helyett a szulfitoldatban oldható zinksót, mint pl. kénsavas zinket használunk és alkalmas bázist, mint pl. szénsavas nátront adunk hozzá, mely a zinkoxydot lecsapja. Alkalmazhatnánk szénsavas zinket is, ez azonban lassabban hat és nem is nyújt különös előnyöket. A zinkoxyd a szulfitlúg néhány alkatrészével minden valószinüség szerint vegyül; bepárlás után sűrű, konczentrált maradékot kapunk, melyet dextrinhez hasonló anyagok gyártására vagy más czélokra is alkalmasan fölhasználhatunk. Az eljárást következőké, pen foganatosítjuk. A szulfitoldatot oly kavaró szerkezetbe töltjük, mely ólommal van kibélelve vagy saválló anyagból van készítve. Az oldatot ólom ból készült kígyócsővel vagy más szerkezettel 80—90° C.-ra hevítjük és ezután kavarás közben poralakú zinkoxydot adagolunk hozzá. A hevítést 4—5 órán át folytatjuk, míg az oldat zinkoxyddal nem telíttetik és a lakmuspapirra erős alkálikus hatást nem gyakorol. Az oldatot ezután leülepedés vagy szűrés segélyével a csapadéktól elkülönítjük vagy pedig részbeni leülepedés után foganatosított szűréssel derítjük. Ezen derített oldatot ezután bepárologtatjuk, a mikor is gondoskodunk arról, hogy annak szine atúlnagy hőmérséklet vagy más okok következtében kárt ne szenvedjen; ezen czélból előnyös az előállított oldatot vákuumban elpárologtatni. Bizonyos czélokra előnyös a különben szükségesnél kisebb mennyiségű zinkoxydot alkalmazni, már azért is, mert kisebb mennyiségek az ily lúgokból készített dextrin színére előnyösebben hatnak. Ezen esetben azonban a hevítés tartama és foka, továbbá az előállítandó termék rendeltetése külön tekintetbe veendő. Ha takarékosság okából nem alkalmaztunk volna elegendő zinkoxydot a lúgnak telítésére, akkor a kivánt alkálikus oldat előállítása czéljából elegendő mennyiségű alkalmas