17074. lajstromszámú szabadalom • Elektromos óra

karján a (38a) peczek van elrendezve, mely ^ a (40) kar hátsó oldalával kapcsolódik, mely j kar alsó végén egy csap körűi forgatható és a (12) czentrális tengelyen elrendezett, szokásos (41) kampó útjába esik. Ezen (40) kar csapjára a (42) kilincs van megerősítve, mely a (33) fogazott ívvel kapcsolódik, míg a (43) kilincs a lengő (44) karra csuklósan van megerősítve, mely utóbbi fölső végével az óra (3) vázán ellendíthetően van fölfüggesztve és alsó végén bevágással van ellátva, melybe a kalapácsot és a fegyverzetet hordó, lengő (31) tengelyen elrendezett rövid (45) kar nyúl be. A (43) kilincs a könnyű (43a) ellensúly (1. ábra) által a fogazott ívvel mindig kapcsolásban tartatik. A szerkezet működése már most a következő : Ha a perezmutató a számlapnak (12) száma fölé közeledik, akkor a (41) kampó (6. ábra) oly állásba jutott, hogy a (40) karral kapcsolódhatik; a mutatónak az említett számhoz való további közeledésénél a (41) kampó a (40) kart hátralöki; ezáltal a (42) kilincs a (33) ív fogaiból kikapcsoltatik; minthogy pedig a (42) kilincs az oldalt kiálló (42a) peczekkel bir, mely a (43) kilincs fölé nyúl, az utóbbi szintén kikapcsoltatik a fogazott ívből. Ezen pillanatban a (33) ív szabaddá lesz és ennek következtében a 6a. ábrában föltüntetett állásba fog kilengeni, míg annak (34) peczke a csigát el nem éri. Midőn a perezmutató az óra számlapjának (12) számát elhagyja, a (41) kampó a (40) kar végét elhagyja, úgy hogy a (38) emeltyű megterhelt karja a (40) kart visszalendíti (6b. ábra), mialatt a kilincsek a (33) ívvel kapcsolásba hozatnak és a (39) rész leszállhat, a mikor is az az (lx) tömb és a (36) kontaktusrész közé kerül. Ha már most az (I) inga a megfelelő oldalon kileng (6b. ábra), akkor annak mozgása a (39) rész közvetítésével a (36) kontaktusj'észre vitetik át; az áramkör ezáltal a (15x) mágnesen keresztül záratik és a kalapács megüti a csöngőt. A (16x) fegyverzet ellendíttetvén, a (45) kar a (44) kar közvetítésével a hajtó kilincset egy foggal visszahúzza. Az inga azután visszafelé leng és az áramkört megszakítja; a kalapács eközben saját súlyánál fogva vissza esik és a (45) és (44) kar, valamint a (43) kilincs által a (33) ívet egy foggal előre tolja. Ezen művelet az inga minden egyes kilengésénél addig fog ismétlődni, mig a (43) kilincs az ív utolsó fogába kapcsolódva, azt annyira előre nem tolja, hogy annak nem fogazott vége vagy rézsútos fölűlete a kilincs fölött tovacsúszva, azt kissé lenyomja és ezáltal a (40) kar és (38) emeltyű közvetítésével a (39) részt az (lx) tömb útjából elemeli, a mikor is a hangadás megszűnik. A hajtó kilincs már most megakasztó kilincs gyanánt működik és az ívet normális állásában (6. ábra) addig tartja meg, míg a perezmutató a számlapot újból be nem futotta. (33) ív kilengésének határolására a (49) megakasztó (1. ábra) szolgál. Úgyszintén, ha kívánatos, a (22) súly fölfelé irányított mozgatásának határolására az (50) megakasztót rendezhetjük el. Természetes, hogy a jelen találmány nem szorítkozik a föltüntetett foganatosítási alakra, hanem hogy az egyes részeket hasonló részekkel is helyettesíthetjük ; épúgy magától értetődik, hogy a (c cx) áramköröket tetszőleges közös vagy külön áramforrásból táplálhatjuk, melyek az óra szekrényében vagy ezen kivűl lehetnek elrendezve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos óra, melynél az óramű járatása czéljából egy sülyedő hajtósúly egy kapcsoló kilincs segélyével az óraművel összekötött kapcsoló kerékre hat, jellemezve azáltal, hogy a hajtó súly alsó állásába érve, egy (28) bütyök segélyével egy ruganyos (27) kontaktuskart, mely egy elektromágnesnek rúgóhatás alatt álló, forgatható és egy (24) kampóval ellátott fegyverzetéhez van erősítve, egy ugyanezen fegyverzeten elszigetelten elrendezett második (25) kontaktuskarral elektromos érintkezésbe hoz és ezáltal ezen elektromágnesen keresztül egy áramkört zár, úgy hogy ezen elektromágnesnek fegyverzete vonzatván, (24) kampójával egy a hajtó súllyal összekötött második (23) bütyökkel kapcsoló-