16938. lajstromszámú szabadalom • Gép rostos anyagok sajtolására

- 3 -lemez közti súrlódást csökkentik. Ezen hornyokat az egyik bevezető hasíték összenyomó szólétől a következő hasítéknak ugyanily fekvésű széléig szélesbítjiik, hogy az anyagnak és a födőlemeznek viszonylagos mozgása meg ne akadályoztassák. A (B) tartálynak kibocsátó végét az (0) toldattal látják el, melytől azon nyomás, melynek az anyag alávetendő, bizonyos határokig függ. Könnyen belátható, hogy a tartályban lévő anyag végfölületének minden pontja, mely a födőlemez alsó fölületével érintkezik, a (B) tartály, illetőleg (C) födőlemez forgási tengelyével konczentrikus körben mozog. Minthogy tehát a (G) hasítékok ezen forgási tengelyhez képest pontosabb sugárirányban vaunak elrendezve, az anyag fölületének pontjai mozgásuk közben a (D) hasítékok széleit merőlegesen metszik. Ha azonban ezen hasítékok belső végükkel oly pontokban fekszenek, melyek a födőlemez középpontjától jobbra vannak és ezen hasítékok a lemez kerülete felé rézsútos irányban hátrafelé nyúlnak, mint átforgó tartálynál, akkor az anyag mozgási vonalai a hasítékok belső végei felé irányúinak, vagyis az anyag fölűletének minden egyes része oly pontban közeledik a hasíték közelebbi széléhez, mely közelebb van a hasíték külső végéhez, mint az, melyben a hasíték komprimáló fokát elhagyja, és ennek következtében az anyagnak mozgási vonalai a hasítékot a födőlemez középpontja felé irányított vonalban metszik. Ha a hasítékok a középponttól balra fekvő pontokban végződnek és kifelé oly vonal mentén vannak vezetve, mely az anyag, illetőleg födőlemez mozgásához képest előre van irányítva, akkor az anyag viszonylagos mozgási vonalai a (G) hasítékok külső végei felé irányúinak. Ezen viszonyok a 25. ábrában a (D) hasítékokat keresztező vonalakkal és nyilakkal vannak szemléltetve. Minthogy a hasítékokra, illetőleg ezek közelébe vezetett anyagot a (B) tartályban lévő anyag megragadja és az említett módon a födőlemez hasítékain át a tartály, illetőleg i födőlemez mozgása következtében befelé | húzza, úgy világos, hogy a hasítékok elrendezése az anyag bevezetésénél és az egész bál megalakításánál lényeges szerepet játszik. így például, ha a hasítékok akként vannak elrendezve, hogy az anyagnak mozgási vonalai a hasítékok belső végei felé irányulnak, akkor az anyag a tartály középpontja felé vezettetik. Ha azonban a hasítékok akként vannak elrendezve, hogy a húzás a belső végektől a külső végek felé irányul, akkor a hasítékok az anyagot a tartály kerülete felé vezetik. Ha a hasítékok pontosan sugarasak, akkor az anyag mozgási iránya változatlan marad. Ennek következtében az anyagnak bevezetését és elosztását az egyes körülményeknek megfelelően a hasítékok elrendezésének módosításával tetszőlegesen változtathatjuk, még pedig akként, hogy a hasítékokat az egyik vagy másik oldal felé vezetjük és és a középpont egyik vagy másik oldalán végeztetjük. Egyenes irányú hasítékoknál, melyek külső végükön átvezetett és a födőlemezhez tartozó sugárhoz képest részútosak az anyagnak mozgási vonalai, ezen hasítékokat a belső végükön hegyesebb szög alatt metszik, mint a külsőn, még pedig az anyag mozgási körének nagyobbított sugara következtében ; vagyis a hasítékok külső végükön inkább derékszög alatt közelednek az anyag mozgási vonalaihoz, a mint az a 23. és 25. ábrákban nyilakkal van megjelölve. Ezen okból czélszerű a hasítékokat ívek alakjában kiképezni (24. ábra), hogy az anyagnak mozgási vonalai a hasítékokat mindenhol lehetőleg egyenlő szög alatt messék. Az anyagnak, illelőleg a födőlemeznek mozgásánál ez utóbbi a súrlódás következtében alsó oldalán fölhevül. Kitűnt, hogy a hasítékok számának szaporításával a födőlemez hűtésére szolgáló külön szerkezeteknek elrendezését elkerülhetjük, még pedig azért, mert mielőtt még az egyik hasítékon át bevezetett anyag a i födőlemez alsó fölületével annyi ideig érint-I kezhetett volna, hogy azt fölhevítse, már is