16892. lajstromszámú szabadalom • Fekvő lámpacsöves kazán

menni, mire azokat lehetőleg a kazán hosszából hátramaradó kazánköpeny minden fűtése nélkül, közvetlenül az oldalas köpeny fűtésére használjuk föl. A fűtőfölűletnek ezen a kazánhossz egyik részében való egyoldalú nagyobítása által a kazánhossz másik részével szemben tetemes hevítési és gőzösítési kiilömbségeket létesíthetünk, miáltal a víz kívánt kényszerkeringését érjük el. Ezen czélból a (C) lángcsövek alatt egy vagy több (A Al) tűzeső (1. -6. ábrák) van elrendezve, melyeken a tűzgázok a kazán hosszirányában haladnak keresztül és melyekbe a gázok a kazán fenekén (I. ábra) vagy akár a kazán köpenyén (2. ábra) át is áramolhatnak be, de melyekből a tűzgázoknak a (B) csőtoldatnál mindig a kazán köpenyen át kell kiáramolniok (1—6. ábra), hogy azok a kazánnak másik vége felé való áramlásuknál a kazánból kijussanak és az alsó kazánhossznak többi megfelelő részét belülről föl ne hevítsék ill. a köpenyfűtésnél ismét visszahaladjanak. Ezen tűzcsövek, a mint az 1. és 2. ábrából látható, önmaguk és a kazán (F) feneke között a (G) tért hagyják szabadon, melyben az (A) eső fölött erősebben fölfelé hajtott folyadék lefolyhat, ill. az alsó kazánrészhez közeledik és azután a kiindúlási helyre (az (A) cső körletébe) tér vissza. Az 5. és 6. ábrában oly kazán van föltüutetve, melyben az (A) cső helyett több ugyanily (Al) cső van elrendezve, a hol is a másik alsó kazántér lehet a jobban fűtött. Ha a kazán igen hosszú, akkor a 2. ábrában föltüntetett módon csak egy (A) tűzcsövet rendezünk el, mely mindkét végével a kazánköpenybe torkol, ez esetben vagy a kazán középső részét tartjuk nagyobb hőfokon, mint annak két végét (2. ábra), vagy pedig megfordítva két végét hevítjük jobban, mint középső részét. Az (A) eső vagy (Al) csövekre nézve azonban mindenkor lényeges az, hogy ezen csövek a kazán köpenyén áthatolnak ill. egyik végükkel haladnak a köpenyen keresztül, hogy a kazán hosszában az illető különböző mértékben hevített szakaszok képeztessenek. Az erősebben hevített kazánrészben az (A) cső fölött fölszálló víz a gyöngébben fűtött (G) kazánrész felé való lefolyásánál az útközben még fölszálló gőzbuborékok előidézte örvényzés által sokat veszítene keringési erejéből, ép úgy a lesülyedésnél is. a mi a (G) kazánrésznek megfelelően az egész térben fog beállani. A víznek egyenletes keringését bizonyos mértékben biztosíthatjuk azáltal, hogy a fölfelé áramló vizet a mennyire csak lehet a (D) csatornában összegyűjtjük, melyben az a gőzbuborékok hatása ellenében meg van védve. Ezen csatorna a vizet a kazánhosszal párhuzamosan a kevésbé fűtött (G) térbe vezeti, ahol az a (D) cső vége által összeszorítva, aránylag kis harántmetszettel fog leömleni; ezáltal a kazánnak helyenkénti erősebb hevítése következtében elért vízkeringésnek bizonyos kényszermozgást kölcsönözünk. A (D) csatorna (1—6. ábrák) széleivel a víz szine alatt fekszik úgy. hogy az (A) cső fölé hajtott víz akadálytalanul minden oldalról ömölhet a csatornába. Ezen : csatorna a kazánhosszal párhuzamosan fekszik, de annak csak oly szélesnek szabad lennie, hogy az az oldalt fölszálló gőzbuborékokat útjukban ne akadályozza. Ezen csatorna a (G) térbe torkol és szükség esetén lenyúló lefolyató csővel van ellátva, mely a csatornából jövő vizet aztán a lángcsövek mellett biztosan lefelé vezeti. SzABADALiMI IGÉNY. Fekvő lángcsöves kazán, jellemezve egy a kazán hosszirányában elrendezett (D) csatorna és az alsó huzamszakaszban fekvő (A) ill. (Al) fűtő csövek által, melyek a vízkeringés erősbítésére egyik vagy mindkét végükkel a kazánköpenyen hatolnak keresztül. (1 rajzap melléklettel.) OallaS részvénytársaság nyomdája budapestÉI