16890. lajstromszámú szabadalom • Újítások mótorkocsikon

3 hátsó vagy hajtókerekek tengelye körül szabadon lenghet, mely a hajtómechanizmus utolsó kerekének tengelyét képezi, úgy hogy a mótor és az áttevés összes részei az alváznak eme részére lévén szerelve, egymással szemben el nem tolódhatnak és a kocsiszekrény lengései által nem befolyásoltatnak. A rajzokon egyetlen (E) mótor van ábrázolva, melynek (Cl) burkolata, valamint a kerékáttevésnek (E2) burkolata egy merev szerkezetet képez, melynek mellső végei a (Cl) keresztrúdon, hátsó vége pedig a hajtókerekek tengelyén van megerősítve, mint azt később ismertetni fogjuk. Az (E2) burkolat az áttevés, a sebesség változtató és tengétykötés minden részét magába zárja, és mint az később ki fog tűnni, nincs nyílásokkal ellátva, kivéve a hátsó vagy hajtótengely részére, a váltókerék rendszert működtető tag részére, a féket működtető rúd és esetleg a főtengely átvezetésére szolgáló nyílásokat. Ily módon a hajtóberendezés minden része tökéletesen meg van védve a por ellen és teljesen olajban foroghat. A hajtóberendezést a csatolt rajz 5 ábrájának alapul vételével fogjuk ismertetni. A jelzett ábrán a hajtótengelyt az (E3 E3) betűk jelzik. Hogy a részek könnyen legyenek kapcsolhatók, a tengelyek lépcsőszerűen alakított végekkel vannak ellátva és közöttük a hasonló módon kiképezett (E4) középrész van elhelyezve, melynek az (E3) tengellyel érintkező fölülete (e4)-nél látható. Az érintkezési fölületek fölött (E4) hüvelyek vannak megerősítve, melyek az összes részeket czentrális helj'zetben tartják és a szoros kapcsolatot biztosítják. Az (E6) hajtófogaskerék az (E4) középrészre van ékelve és az (E7) fogaskerékbe fogódzik, mely ismét az (F) kerék váltótengelyre lazán fölhúzott (E8) fogaskerékbe fogódzik. Ez az (E8) kerék egy közönséges tengelykötés egyik részét képezi. A kötés másik részét (E9) jelzi, a tengelyre van ékelve és a tengellyel együtt forog, de a tengelyen eltolható, úgy hogy a fogaskerékkel kapcsolatba hozható vagy abból kikapcsolható. A súrlódó kötés alkalmazása lehetővé teszi, hogy a hajtott részek csak fokozatosan vegyék föl a kellő sebességet és minthogy a súrlódó kötés a mótor és a váltókerék közé van iktatva, a fogaskerék sem törhetik el, ha a sebességet változtatjuk. A váltókerék (F) tengelye hosszirányban eltolható, hogy az (f) ék segélyével az egyik vagy másik, a tengellyel konczentrikus fogaskerékbe fogódzhassék. Hogy a tengety a hosszirányú mozgást végezhesse, egyik végén gyűrű alakú (fl) fogakkal van ellátva, melyekbe a később megemlítendő fogaskerék fogódzik. Az egyes (Fl F2 és F3) hajtókerekek az (F) tengellyel konczentrikusok, de nincsenek a tengelyre ékelve és annak következtében. hogy a tengelytől függetlenek, a tengely nem kopik, nem maratik ki, tehát a mozgásnál akadályok föl nem lépnek és a részek hasznavehetetlenekké nem válnak. Mindegyik keréknek egy széles (f2) agya van, az agyak az (F4) csapágyakba vannak ágyazva, melyek az (E3) burkolaton vannak megerősítve, és mindegyik agy — mint az a 7. ábrán (f3)-nál látható — fogakkal van ellátva, melyek az (F) tengely (f) fogaiba fogódzanak. A (G1 G2 és G3) hajtókerekek, melyek az (Fl F2 és F3) kerekeknek felelnek meg és ezekbe fogódzanak, a (G) hajtókorongra vannak ágyazva, mi lehetővé teszi, hogy a tengely két része egymástól teljesen függetlenül forogjon, mint az könnyen érthető. Mindezek a részek mereven vannak az (E2) burkolattal és a hajtó futókerékkel összekapcsolva, úgy hogy a kerekek egymástól való távolsága ós nyugodt működése biztosítva van. A (G) hajtókorong egy tartónak tekinthető, mely külön álló darab gyanánt képeztetik ki, hogy az előállítása könnyebb legyen, melyen a kerekek (g) csapok segélyével vannak megerősítve és mely széles, csapágyat képező (gl) ággyal van ellátva. Az egymásba fogódzó (G4 és G5) fogaskerekeket (1. a 6. ábrát) a (G) hajtókorong mozgatja és azonkívül két (G5 Gö) fogaskerékbe fogódzanak, melyek a haj tó koronggal konezentrikusan vannak ágyazva és melyek a (G7) hüvely belső végein vannak megerősítve, mely hüvelyek külső végére a