16889. lajstromszámú szabadalom • Újítás mótorkocsikon

— 3 -föllépő húzóerővel szemben elég ellenállással nem bírnak. Ennek megfelelően a (D) rúd veszi föl a húzóerőt, és hogy a fölváz a tengelyre viszonyítva függélyes irányban szabadon elmozdulhasson, továbbá, hogy az alváz különböző hosszúságú járműveknél alkalmazható legyen, a (D) rúd úgya tengelylyel, mint a kocsifölvázzal illetőleg a (d) kapcsolórésszel csuklós összeköttetésben áll, mely kapcsolórész a fölváz fenekén van megerősítve. Azonkívül a kapcsolórúd akként is be lehet rendezve, hogy a rúd hosszát ellentétes menetű csavarok segélyével szabályozni lehessen. Az alváz hátsó részét az 1., 2., 3., 4. és 9. ábrán, egy módosított kivitelben pedig az 5. és 6. ábrán lehet látni. Ez a rész egy teljes kerékpárból áll, melynek futókerekei, tengelye, fogaskerekei; a fölvázat evvel a kerékpárral kapcsoló rugói, egy hajtőberendezése és a hajtóberendezés szerelésére szolgáló tartója van, mely a kerékpárral állandó kapcsolatban van és melyet az említett rúgók kapcsolnak a fölvázzal. Az 1., 2., 3, és 4. ábrán látható rúgórendszer egy a fölvázon megerősített (E) keresztrúgcból és két (El) hosszanti rúgóból áll, melyek végei az (E) rúgó végeire vannak függesztve és középső részükön állandóan és mereven vannak a hátsó (F) tengellyel kapcsolva. Egy második rúgó vagy rúd van az (E) keresztrúgó alatb elhelyezve, ez az (E2) rúgó egyrészt a rúgórendszer, másrészt a hajtómű közlött léteit megfelelő kapcsolatot. Az (E) keresztrúgó a kocsifölváz fenekéhez csavarok segélyével vagy más módon van megerősítve. Az (E2) rúgó a szerkezetnek kellő hajlékonyságot kölcsönöz és az indulásnál föllépő lökéseket fölfogva az igénybevételt kiegyenlíti. A (D2) vonórúd a hátsó alvázrészt a fölvázzal kapcsolja és a húzási igénybevételek átvitelére szolgál; a vonórúd csuklósan van kapcsolva és a fölváz függélyes irányú elmozdulását teszi lehetővé. A jelzett kerékpár a megrajzolt kivitel' módozatnál egy nem forgó (F) tengelyből áll melynek csapjaira a hátsó (G) futókerekek (hajtókerekek) vannak forgathatóan fölhúzva, továbbá a (H) fogaskerekek, melyek — mint az 1. ábrán látható — a küllőkhöz vagy pedig — mint azt később leírjuk az agyra vannak megerősítve. A hajtómechanizmus, melyet legczélszerűbbnek tartunk és melyet a 9. ábrán ábrázoltunk, egy (I) elektromotorból áll, melynek üreges (i) armatúra tengelye és egy közönséges, tehát bővebben nem ismertetendő (k) kerékáttevése van. A kerékáttevés az (i) tengelyre, illetőleg az (L) hajtótengely megfelelő részére van szerelve. A hajtótengely végeire az (1) fogaskerekek vannak fölékelve, melyek a föntebb említett (H) fogaskerekekbe fogódzanak Hogy a súrlódást lehetőleg csökkenthessük és a kopást elkerülhessük, az (i) és (H) fogaskerekek tengelyeinek tökéletesen párhúzamosaknak kell lenniök, úgy hogy a jelzett fogaskerekek között pontos érintkezés léphessen föl. A hajtómechanizus tartója eme követelményeknek megfelelően van szerkesztve, figyelemmel voltunk szerkesztésénél arra is, hogy a hajtómechanizmust védje, hogy az egész berendezés könnyen áttekinthető legyen és hogy a hajtómechanizmust könnyen leszerelhessük. Eme szempontok figyelembe vételével egy burkolatot szerkesztettünk, mely a gerjesztő mágnesek szerelésére szolgáló hengeres (M) középrészből és az ezen megerősített két kúpos részből áll, mely utóbbiak egyikében foglal a (K) fogaskerékáttevés helyet, a másikban pedig a szellőztető szárny. Az (M) középrész homlok fölületein azonkívül egy-egy fenék is van alkalmazva, mint az a 10. ábrán látható, mely fenekek az üreges (i) tengely csapágyait képezik, míg az (Ml) részek külső végeit az (L) tengely (ml) csapágyai zárják el, melyek lehetőleg az (1) fogaskerekek közelében vannak alkalmazva. Az (M1-) részekkel egy darabból készült és lehetőleg eme részek végein alkalmazott lefelé nyúló (M2) tartók arra szolgálnak, hogy a burkolatot képező tartót a hátsó (F) tengelyre szere í| hessiik és hogy ily módon az (1) fogaskerekek ; tengelyét a hajtókerekekre szerelt fogaske-i rekekkel pontosan párhúzamossá tehessük, de egyúttal a burkolatnak is bizonyos elmozdulást engedjük, úgy, hogy a burkolat a föllépő lökéseknél a hátsó tengely körül kon-