16884. lajstromszámú szabadalom • Újítás légritkításos fékek fékhengerein

- 2 — dugattyú útjának ama részét, mely alatt a gyűrű a horony egyenes szakaszában mo­zog, a gyűrű közelítőleg a —1. 2 sza­kasszal emelkedik föl. Ha a dugattyú lefelé mozog, — mikor megjegyzendő, hogy a gyűrűnek a dugattyú fölső végállásánál horonyba beesnie nem szabad, — a gyűrű először | utat teszi meg, azután pedig megkezdi a horonyba való befekvését. Ekkor azonban a gyűrű mozgását siettető föntebb jelzett vonóerőről szó nincs, sőt ellenkezőleg, a dugattyú a gyűrű mozgását késlelteti és mialatt a du­gattyú az 1. 2 utat teszi meg, a gyűrű 1 2 csak ^— utat fog megtenni, tehát a gyűrű u összes elmozdulása J] 4-1.2 1 vagyis a gyűrű egy löket befejezte után 1 2 ' darabbal fog magasabban állani, mint í-i a löket kezdetén. Magától érthető, hogy a föntebbi fejtegetések nem tartanak számot mathematikai pontosságra, a gyakorlatban nagyon sokféle körülmény játszik közre (a gyűrű szabálytalan deformálódása, a ke­resztmetszetben föllépő érintő irányos belső feszültségek stb.), de ezek a föntebb jelzett eredményeket csak quantitativ szempontból befolyásolják. A gyakorlatban gyakran megfigyelt és löket kisebbedésnek nevezett jelenség főleg egyszerű hatású fékeknél számos hátrány­nak az oka. Hogy ezeket elkerülhessük, a szóban lévő találmány szerint — mint az a 2. és 3. áb­rán látható — a (c) henger belső fölületén még pedig azon a ponton, mely az (e) du­gattyú fölső kiesztergályozott hornyával áll szemben, egy (f) horony van alkalmazva, melynek keresztmetszete ama (6, 7, 8) ré-I szen, mely fölött az (a) tömítőgyűrű eltoló­dik, az (a) gyűrű keresztmetszetének közép­pontjára viszonyítva, teljesen szimetrikus az (e) horony keresztmetszetének (3,4, 5) ré­szével, mely fölött az (a) gyűrűnek el kell haladnia, hogy a dugattyú palástjának egye­nes részére jusson. Ha már most a dugattyú fölfelé való mozgásának kezdetén az 1. 2 úttal mozdul el, a gyűrűt a dugattyú és henger teljesen egyenlő módon veszi igénybe és deformálja, ezért tehát az egyes gyűrű keresztmetsze­tek oly módon fognak mozogni, mintha az (e f) hornyok egyenes dugattyú, illetőleg hengerfölületek volnának, t. i. mikor a du­gattyú (5) pontja érintkezik a gyűrűvel, a henger annyira lefelé mozgott, hogy a hen­ger hornyának (8) pontja érinti a gyűrűt, tehát a henger (6, 7, 8) vonalnak az 1.2 vonalra való vetületének megfelelő úton mozgott lefelé, mig a dugattyú pontosan ugyanennyivel mozgott fölfelé, vagy ha a hengert fixnek tekintjük, a gyűrű az 1.2 úttal mozdul el, míg a dugattyú két akkora utat végez. Tehát a gyűrű a dugattyúval szemben sem akkor, sem nem siet elő, mi­kor az (e) horonyba belép, sem akkor, mi­kor abból kilép, tehát a bevezetőleg jelzett hátrányokat elkerültük. SZABADALMI IGÉNY. Újítás légritkításos fékek fékhengerein, az által jellemezve, hogy a (C) henger belső oldalán ama ponton, mely a (b) dugattyú fölső (e) hornyaival akkor, mikor a du­gattyú alsó végállomásában van, szem­ben fekszik, egy (f) horony van alkal­mazva, melynek (6, 7, 8) része, amely fölött az (a) gyűrűnek elmozdúlnia kell, az (e) horony (3, 4, 5) részével teljesen egyenlő és evvel szimetrikusan fekszik. (1 rajzlap melléklettel.; pai.las részvéntítírsasag nyomdája bu!)ap|i(w ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom