16834. lajstromszámú szabadalom • Nedves tüzelőanyagok fűtőerejét teljesen kihasználó gáz vagy félgáz fűtés

Az elégéshez szükségelt levegő fölmelegítésére a lánghevítő, rekuperátor szolgál. A léghevítő chamotte táblákból olyképen van összeillesztve, hogy azok fölváltva füst és lángcsatornákat zárnak közbe. Az (l)-jel jelzett csatornákban a fölmelegítendő levegő, a (2)-vei jelzettekben a kivonuló füstgázok vonulnak át egymással ellentétes irányban, de ugyanazon időben. Miután az (l)-el jelölt csatornákat a (2)-el jelöltek körülveszik a levegő ezen úton át erősen fölmelegszik és már fölmelegedett állapotban az (1) nyíl irányában jut a lánghídhoz, hol az égés élesztésére fölhasználtatik. A kemencze működés módja a következő : A kemencze munkaterét előzőleg tüzelőfával fölhevítjük, ezután a generátort (k) nyíláson át alaposan működésbe hozzuk. A generátorból jövő nyers gázokkal a pest-et addig fűtjük, míg benne állandó liőmérsé ket érünk el és a retortába már előzőleg helyezett tüzelőanyag parázszsá nem vált. Ekkor (h) bolygatónyíláson át egy rúd segélyével egész a retorta (g) ajtajáig toljuk az izzó szenet, mely a (g) ajtó kinyitása esetén (b) rostélyra hull. Erre a generátor rendes üzeme kezdődik, vagyis a retortába fönt friss szén adagoltatik s a kemenczébe most már száraz gázok vonulnak. A retortába helyezett szén a lejtős (d) talpon lefelé vékonyodó rétegekben fog nyugodni. A retortára nézve a lánghid előtti tér tözelőhely gyanánt szolgál, az ott föllépő szűrőláng a retorta talpát hevíti, úgy hogy a retorta alján közvetlenül fekvő szén izzó állapotban van, míg a fölső rétegek száraz lepárolásnak vannak kitéve,. miközben ott vízgőz és (CH) gázok keletkeznek. Ezen lepárlási termények csakis a retorta (e) nyílásain keresztül távozhatnak el. tehát az ott lévő izzószénrétegen kell áthaladniok, az redukálja őket, úgy hogy mire a lánghidra érnek, a szén által vízgázzá és permanens égő (CH) gázzá redukáltatnak. Itt találkoznak a rekuperátor által fölmelegített levegővel, mely azokat a rostélyról fölszáló generátor gázokkal együtt teljesen elégeti. A láng, illetlőeg égéstermék a (2) nyíl irányában vonul végig a kemencze (U) munkaterén (v) füstcsatornáján a rekuperátor (2) füstcsövein miközben az (1) csatornákon beáramló levegőt fölmelegítik és végre a (p) nyíláson át a kürtőbe vezettetnek. A rekuperátor füstcsatornái szabad végükön dugókkal zárható nyílásokkal vannak ellátva, melyeken keresztül azok tisztítása még üzemközben is eszközölhető. A rekuperátor maga (v) buvónyílás segélyével hozzáférhető. A generátor, retorta, rekuperátor és a munkatér csak fokozatosan éri el a szükséges hőfokot, a mint a léghevitő agyagtáblái mindig jobban kitüzesednek. Ezen rekuperátor helyett bármely más rendszerű rekuperátor vagy légregenerátorpár is alkalmazható, sőt a levegő fölhevítését a pest alatt Bicheroux rendszere szerint is eszközölhetjük, mely esetben a kemenczéből elvonuló fölös gázok még kazánfűtésre is fölhasználhatók. A Bicheroux tüzelés ez által barnaszén tüzelésre is alkalmassá lett téve, a mi eddig még nem sikerült. Az 1—4. ábrákban föltiintetett fűtési berendezésnél a retorta (d) talpa kicserélhető chamottelapokból lett képezve. Miután a kátránygőzök szétbontása magas hő 1200°, 1300° (C) mellet történik, ezen szerkezet csak magas hőfok alkalmazásánál jár előnynyel, a mennyiben alacsonyabb hő esetén attól kell tartanunk, hogy a chamotte talp nem képes az egész meleget átvinni s a szénréteggel közölni. Alacsonyabb hőmérsékletnél tehát a retorta alakja módosul. Mint az 5. ábrából látható, a lánghid heve közvetlenül érinti a szénoszlopot, mely a retorta (i) töltőgaratjából szabadon omlik alá. A retorta (d) talpa ez esetben kezdetben meredek később laposabb lesz, a generátor felé eső oldala pedig szabad. Ezen szabad (dl) oldal felől a sugárzó hő közvetlenül éri a szénoszlopot, azt egyenletesebben és tökéletesebben hozza izzásba, és a kátránygőzők teljes fölbontását biztosítja. Ezen szerkezetnél nem kell tartanunk chamotte elégésétől sem, mi mellet a pest üzemei biztosabbak.