16832. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő pofák csavarsatukhoz

- 2 -ban ama szerkezetek vannak bemutatva, melyek lehetővé teszik, hogy ezen pofákra fából, vagy valamely más anyagból készült (h) betétpofákat alkalmazzunk. E czélból az (a) pofa homloklapjára ferdén befelé irányuló (f) csúsztató sinek vannak alkalmazva, amelyekre a (h) betétpofa a beléje vésett (i) hornyaival reátolatik. A (h) betétpofa lefelé való kicsúszásának megakadályozására az (a) pofa alsó széle (g) nyúlvánnyal van ellátva, a melyre a (h) betét támaszkodik. A 3. ábra ezen pofáknak ferdén lemetszett (k k) betétekkel való kombináczióját mutatja, a hol az egyik (1) pofa alulról van az egyik (m) csavarsatupofára rátolva. Ily módon azután az egész kitűnő parallel abroncs-satuul szolgál, a mely, tekintve hogy seímmiféle sarnir nem áll útban, rendkívül kényelmesen hozzáférhető és czélszerű. A pofáknak a ferde fölületek folytán előálló, lefelé és fölfelé ható nyomás következtében inaguktól való fölemelkedése a már említett, ellenkező irányban történt betolás folytán teljesen ki van zárva. A 4., 4a. és 4b. ábrák a találmány tárgyának további módosítását mutatják. Lényegében ez az 1. la. és lb. ábrákban föltüntetett alapszerkezettel megegyezik, az eltérés csupán abban áll, hogy az (a) pofa itt egy oldalirányú (n) nyúlvánnyal bír, a mely a csavarsatupofa szélességi méretén oldalt túlér és arra szolgál, hogy tetszőleges hoszszúságú munkadarabokat függőlegesen befoghassunk. Természetes, hogy ezen kiviteli alak a betét (megerősítésére szolgáló (f) csúsztató sínekkel vagy azok nélkül készülhet. Az 5., 5a., 5b. ábrákban ezen oldalirányban kinyúló pofa akként van szerkesztve, hogy közvetlenül az 1., la. és lb. ábrákbeli alapszerkezetre alkalmazható. E czélból a (p) sín (i) hornyokkal van ellátva, a melyekkel az az (a) pofa (f) vezetéksineire tolatik. Mellső részén a (q) foglalat nyer elrendezését, mely (f) vezetéksineivel a már leírt módon egy betét fölvételére szolgál. Hogy az oldalirányban kinyúló (n) részt a 4. és 5. ábráknak megfelelően lehetőleg erősbítsük, még egy (o) borda van elrendezve és a fölső (d) nyúlvány tetemesen ki van szélesítve. Végre a 6. és 6a. ábrák egy olyan kiviteli alakot mutatnak, a melynek segélyével közönséges csavarsatuknál, a melyek a megmunkálandó tárgyat tudvalevőleg ékszerűen fogják be, tökéletesen párhuzamos befogás létesíthető. E czélból az 1., la. és lb. ábrákbeli alapalak (a) pofájának homloklapjára egy üreges hengeralakú, oldalt fecskefarkalakú vezetékekben vezetett (r) foglalat van alkalmazva, a melyben a tömör (s) félhenger foroghat. Ezen (s) félhengerre van mellső részén a kivánt betét számára szolgáló (f) vezetéksinekkel fölszerelt (q) foglalat erősítve. Az (r) foglalat természetesen külön is készülhet és megfelelő (i) hornyokkal látható el, hogy az alapalakúi szolgáló (a) pofa (f) vezetéksineire leszerelhetően legyen erősíti hető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rögzítőpofák csavarsatukhoz, jellemezve egy mindkét végén derékszögben kétszer meghajlított (a) fémlemez által, a melynek egyik (b) nyúlványpárja a csavarsatupofa oldallapjaihoz illeszkedik, míg a másik (c) nyúlványpárja a csavarsatupofa külön (e) hornyaiba nyúlik, a hol is egy, az (a) fémlemez fölső szélén elrendezett (d) nyúlvány a csavarsatupofa fölső szélére helyezkedik és a szorító pofával szolgáló (a) fémlemez lecsúszását megakadályozza. 2. Az 1. pontban igényelt pofa egy kiviteli alakja, az áltál jellemezve, hogy homloklapján két, a közép felé ferde hajlású függélyes (f) vezetéksín van elrendezve, a melyekre egy (h) betét (i) hornyaival reátolható, míg egy az alsó szélén alkalmazott (g) nyúlvány a betét lecsúszását meggátolni van hivatva. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt pofa egy kiviteli alakja, jellemezve az alsó (o) merevítő bordákkal és tetemesen megvastagított fölső (d) nyúlvánnyal ellátott, oldalirányban kinyúló (n) toldat által, tetszőleges hosszú munkadaraboknak függélyes állásban való befoghatása czéljából.