16826. lajstromszámú szabadalom • Újítások váltakozó áramú mótorokon

adott méretű gépnél föl lehet tenni, hogy a forgató nyomaték az indukáló mező egy bizonyos intenzitásánál a fegyverzetben keringő indukált áram intenzitásával arányos, ha a kefék egy és ugyanazon helyzetben maradnak. Kitűnt azonban, hogy a jelzett esévékben indukált áram erőssége akkor is tetemesen megváltozhatik, ha az erővonalak száma változatlan marad, de az erővonalak eloszlása megváltozik és hogy a legkedvezőbb eredményeket akkor érjük el, mikor a gerjesztőmágnesek tekercselése olyan, hogy a mágneses sűrűség a sarkak közepén a legnagyobb és a sarkak szélei felé kisebbedik, mint az a 3. ábrán látható, melyen a pontozott vonalak sematikusan az erővonalakat ábrázolják. Hogy ezt elérjük, a gerjesztőmágnes tekercselését egyenetlenül osztjuk el, úgy hogy a területek száma különböző pontokon különböző legyen. Ily módon elérhetjük azt, hogy az összes erővonalak a kefék fölfekvési helye mögött jutnak be a fegyverzetbe, tehát az összes erővonalak hasznos munkát végeznek. A szükséges gerjesztő tekercselés a mótor nagyságának és alakjának megfelelően változik. így például a gerjesztőmágnesek egy tekeriiletét az (1) hasítékokba (3. ábra) húzhatjuk, mely tekerület a hasítékok között lévő összes vasat többé-kevésbbé mágnesezi, míg egy másik tekeriiletét a (2) hasítékokon húzhatjuk át, mely a (2) hasítékok között lévő rész mágnesességét nagyobbítja és így tovább, míg végül a sarkak közepének közelében lévő (8) hasítékokhoz nem érünk. Az erővonalak sűrűségét egy próbacséve segélyével az ismert módon lehet megvizsgálni, vagy pedig a fegyverzetet magát lehet próbacséve gyanánt használni és a különböző kefeállásoknak megfelelő feszültségeket meghatározni. Az ily módon lemért adatok lehetővé teszik a tekercselésnek | megfelelő kijavítását, hogy a kellő eloszlású mezőt létesíthessük. Hogy a különböző tekercselések hatását ismertethessük, a 4., 5. és 6. ábrán a különböző tekercseléseknél föllépő elektromos és mágneses viszonyokat sematikusan ábrázoltuk. A 4. ábrán a mágneses sűrűség a sarok fölületszéle felé nagyobb, mint a középen; az 5. ábrán a mágneses sűrűség az egész fölületen közel egyenlő ; a 6. ábrán ellenben a sűrűség a közép felé nagyobbodik. A rajzokon egy kétsarkú mótor sémája látható. A rajzokon (a) a gerjesztőmágnes, (b) a tizenhatfogú fegyverzet. A fegyverzet a rajz szerint gyűrűs gép fegyverzete, t. i. két-két szomszédos menet között lévő horonyban egy-egy terület van. Ez a tekercselés a tizenhat lemezből álló (c) kollektorral van szokásos módon kapcsolva. A gerjesztőmágnesektől kiinduló és a fegyverzeten át a gerjesztőmágnesekbez visszatérő pontozott vonalak az erővonalakat ábrázolják, a fegyverzetfogak közé lépő vonalak a mező sűrűségét ábrázolják az illető helyen. A gerjesztőmágnes fölső fölülete az egyik, az alsó fölülete a másik sarokfölületet képezi. A sarokfölületek között légtér nincs, t. i. nincsenek sarokvasak alkalmazva. A következőkben föltételezzük, hogy egyegy, a fegyverzet tekercselésének egy menetén átmenő erővonal egy-egy voltnyi feszültségkülönbséget létesít. Minthogy a megrajzolt kiviteli módozatnál két-két szomszédos kollektorlemez közé egy-egy tekerület van beiktatva, a szomszédos kollektorlemezek között a feszültségkülönbség voltokban egyenlő ama mágneses erővonalak számával, melyek a kollektor eme két lemeze közé iktatott fegyverzettekerületen mennek át. A szomszédos kollektorlemezek között föllépő feszültségkülönbségek az egyes ábrákon a kollektor körül vannak följegyezve, a nyilak a keletkező áram irányát jelzik. Föltételezzük, hogy az összes ábrákon a gerjesztőmágnesek által létesített és a fegy| verzeten átmenő erővonalak száma azonos. Ha a szomszédos kollektorlemezek között fönnálló feszültségkülönbségeket a nyilak figyelembevételével összegezzük, a diametrálisan szemben fekvő kefék között föllépő összes feszültséget a kefék különböző hely-