16815. lajstromszámú szabadalom • Elektromos áramátkapcsoló

karhoz van erősítve. A forgási csapok úgy vannak elrendezve, hogy az átkapcsolónak az 1. ábrában látható áramzáró állásában a (13) csap a (9) és (12) csapokat összekötő egyenesnél valamivel mélyebben fekszik. Hogy ezen állás túlhaladható ne legyen, az átkapcsolónak mozgatható (4) tagja a (14) nyúlvánnyal bír, mely az (5) emeltyű (15) nyúlványának nyugaszául szolgál, midőn az átkapcsoló zárt állásában van. A rajznak egyszerű megtekintéséből további magyarázat nélkül is könnyen látható, hogy ezen könyökemeltyűs összeköttetésénél fogva az átkapcsoló tekintet nél klil méreteire könnyen nyitható és zárható, de látható az is, hogy miután a könyökemeltyű holt állásában van, az az átkap csolót áramzáró állásában megtartja. A 3. és 4. ábrákban bemutatott átkapcsoló ugyanezen találmányi gondolatra van alapítva és csak a részek kölcsönös elrendezésében különbözik az előbbi foganatosítási alaktól. Itt a mint a 3. ábrában látható, a (8) csapágyak meg vannak nyújtva, úgy hogy az (5) fogantyúnak (9) forgási csapja a (12) csapon kívül esik. A (11) könyökemeltyűnek hossza úgy van megválasztva és a csapok kölcsönösen úgy vannak elrendezve, hogy az átkapcsolónak áramzáró állásában a (12) csap valamivel fölébe esik e (9) és (13) csapokat összekötő egyenesnek. Ezen elrendezésnek tehát eredménye ugyanaz, a mennyiben a könyökemeltyűs szerkezet holt állásánál fogva az átkapcsolót zárt állásában megtartja. A működtetésre nézve egyetlen különbség az. hogy itt az áram megszakítása czéljából az (5) fogantyút meg kell emelnünk, míg az 1. és 2. ábrákban bemutatott elrendezésnél azt le kell nyomnunk. Az 5., 6. és 7. ábrákban a találmány tárgya egy kettős átkapcsolóra alkalmazva van bemutatva. Itt tehát a kapcsoló tábla három (18, 19 és 20) kontaktussal van ellátva. Az (1) kapcsoló táblára, esetleg összeköttetésben a középső kontaktussal, a (21) keret van szerelve, melyben a (23) fogantyúval ellátott kétágú (22) emeltyű forgatható. Ezen emeltyű forgási csapjaira van szerelve a kétágú (24) kar is, melyhez az átkapcsolónak mozgatható (4) tagja van forgathatóan erősítve. A (24) kar szabad végén meg van laposítva és itt az ívalakú (25) hasítékkal bír, melynek görbületi középpontja összeesik a karnak forgási csapjával. Ugyancsak a (24) karnak szabad végére a (26)zárófej van forgathatóan erősítve, melynek alakja a 7. ábrán tisztán látható. Ezen zárófej két szarvalakú (27) nyúlvánnyal és egy háromlevelű lóheréhez hasonló hézagolással bír, melynek három ága a rajzban (29., 30. 31) számokkal van jelölve. Az átkapcsoló működtetésére szolgáló (22) emeltyű egy (32) csappal van ellátva, mely a (24) karnak (25) hasítékán át belenyúlik a (26) zárófejnek említett hézagolásába. Ezen zárófej a (25 24) karral meg a (33) rúgó által is összeköttetésben áll, míg a (24) kar a (34) rúgó által a mozgatható (4) résznek valamely oly pontjával van összekötve, mely annak a (22) emeltyűn lévő megerősítési csapja és az (1) kapcsoló tábla között fekszik. Az (1) kapcsoló táblának mindkét végén egy-egy (35) oszloppár van megerősítve, mely oszlopok egy-egy (36) görgőt tartanak, mely arra •szolgál, hogy a (26) zárófejnek (27) szarvával kapcsolódjék. A (21) keretrészek továbbá a (37) karokkal bírnak, melyek egymásfelé nyúló (38) nyúlványokkal vannak ellátva (6. ábra) és ekként az átkapcsolásnál a mozgatható (4) résznek vezetésére szolgálnak, megakadályozván annak oldalt való elbillenését. Ezenátkapcsolóta következőképen működtetjük : Ha a részek a 5. és 6. ábrákban látható állást foglalják el, és a (18 19) kontaktusok vannak a mozgatható (4) tag által összekötve, akkor, ha a (22) emeltyűt (23) fogantyújánál fogva kifelé forgatjuk, a (32) peczek a (24) karnak (23) hasítékában mozog és a (26) zárófej (33) rúgójának hatása alatt úgy forgatta tik el, hogy a (32) csap a zárófej hézagolásának (30) ágába csappan. Ezzel egyidejűleg a zárófejnek (27) szarva a (36) görgőből kikapcsolódik, úgy hogy a (24) emeltyű fölszabadul; a (22)emeltyűnek folytatott mozgásánál már most az a (24) kart magá-