16762. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses érczkiválasztó készülék

— 3 A garokelkülönítők külső átmérője egyenlő vagy különböző lehet; pl. a 4. ábránál (Dl) sarokelkülönítő átmérője kisebb, mint a (D)-é. Ezen esetben tehát (Al) henger sebesebben forog, mint az alsó (A) henger. A 6. ábrában mindkét sarokelkülönitőnek egyenlő átmérője van, minek következtében a tengelyek itt egyenlő gyorsasággal forganak. A 4a. ábra a sarokelkülönítő gyűrűt helyéről eltávolítva, hosszanti metszetben mutatja be. Megjegyzendő, hogy ezen rajz nem felel meg tökéletesen a valóságnak s csakis a módot, valamint a helyet akarja szemlélhetővé tenni, a mint és a hová ezen sarokelkülönítők fölerősíttetnek. A 4b. ábra a sarokelkülönítők elrendezésének módosítását mutatja be. Az alsó (A) hengernek szintén hengerszerű sarok fölületén a nem mágneses anyagból álló (a) köpeny-hüvely van megerősítve. Ezen gyűrűnek legalább is oly vastagsággal kell bírnia, mely egyenlő a két hengernek egymással szemben fekvő és különböző potentiállal bíró sarok-fölületének egymástól való távolságának felével, vagyis egyenlő vagy nagyobb (P) saroktávolság felénél (6. ábra). (W és Wl) a hengereknek vezető-sodronyokból álló tekercsburkolatát jelölik, míg (d) valamely megfelő dynamógép vagy elektromos áramforrás vezető sodronya, (g g) azon csatornák, melyeken keresztül a vezető-sodrony a vasfegyverzethez vezettetik. Az elektromos áramnak a tekercsbe való vezetése, ill. az áramforráshoz való visszavezetése (rl r2 r3 és r4) szigetelt súrológyűrűk által, valamint (bl b2 b3 b4) kefék közvetítésével történik. Az 1., 2. és 3. ábrában bemutatott kiviteli alak működési módja, mint már részben az előrebocsátottakból is kivehető, a következő: A kiválasztandó érczet tartalmazó összezúzott (H) terméket (T) garatnál töltjük föl, honnan az a (t) szóró-tölcsérbe jut, mely közvetetlenül az alsó henger sarokfölülete fölé vezet. Ezen kisebb (t) tölcsérnek beállítható (V) zárótolókával vannak ellátva, azon czélból, hogy a hengerekhez vezetett érez-keverék mennyisége pontosan szabályozható legyen. Az anyagnak a sarokfölűletre való hullása a hengerekforgása következtében áll be, az alsó henger forgó mozgását (S) szíjkorong közvetítésével nyeri, melynek tengelyére (Zl) fogaskerék van ékelve. Ezen fogaskerék az alsó henger tengelyére ékelt, nagyobb átmérővel bíró (Z) fogaskerékbe kapaszkodik s evvel forgását közli. Midőn a hengereket burkoló sodronytekercsbe elektromos áramot vezetünk be, a sarkak egymásra kölcsönösen vonzást gyakorolnak, minek következtében a hengerek homlokoldalain alkalmazott (D Dl) sarokelkülönítők szorosan egymáshoz feküsznek s ez okból az alsó henger forgása közben a fölsőt magával ragadja és ellenkező irányban forgatja. A midőn a hengerek így forgásba jöttek, a (t) tölcsérekből kihulló ércz-keverék először a legerősebb mágneses fölületre jut. A fölső (Al) henger, mely sarokfölűletén finom fogazással van ellátva a mágneses részeket a keverékből kivonja s forgó mozgása következtében fölemeli, miközben a vonzás hatásától szabad részek az alsó hengeren maradnak és egymásután lehullanak. Ezen lehulló részt az (El E2) tartányok fogják föl, a melyek a porképződés megakadályozása czéljából, az alsó hengert csaknem teljesen körülzárják és megfelelő tölcsérszerü nyúlványukon keresztül az anyagot a készülék alatt fölállított (Nl N2) zsákokba vezetik. A vonzóerőnek alávetett részek, mágneses tulajdonságuknak megfelelő erővel tapadnak hozzá a fölső hengerhez s innen (Rl R2) csatornákba hullanak, honnan (ol el) és (o2 e2) vezetékeken át (Ml M2) zsákokba jutnak. Mivel a hengeralakú sarokfölület szélessége csakis a vasfegyverzet nagyságától függ, s mivel az I vagy jj^j alakú vasfegyverzetek nagyságát a czélszerűség szabja meg, ennek folytán a sarokfölűletek tetemes szélességet nyerhetnek. Mivel továbbá a hengerszerű mágnesnek mindkét végén oly sarokfölület van jelen, mely