16754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elekromos izzólámpákhoz való világító szál előállítására

- 2 -pedig csőszerő szál alakjában visszamarad. Emez elv alkalmazása czéljából egy fölötte vékony platina huzalt az elektromos árammal redukáló atmoszférában, mely szénköneny gázok jelenléte mellett bőven vízgőzt is tartalmaz (a miatt, hogy a könnyen olvadó osmium-karbid képződése meggátoltassék) és a melybe időről-időre kis mennyiségben illékony osmium - vegyületeket, mint osmium-tetroxyd, füvünk be, hevítünk. A rétegnek lassan és egyenletesen kell képződnie, s a nyert osmiumrétegnek a platina huzalon nem szabad nagyobb kidudorodásokban fölhalmozva lenni. Annak fölülete sima és fénylőén kékesfehér kell hogy legyen. A platina huzalon lévő bevonat, miután az osmiumréteg gyakran csekély mennyiségű oxydokat tartalmaz, meglehetősen törékeny. Most már a huzalt redukáló gázatmoszférában fokozatosan a platina elpárolgási hőfokáig s később még e fölé is hevítjük. A platina egészen csekély nyomokig elpárolog. Az osmium-szál ezzel a müvelettel rugalmassá, majdnem platina színűvé válik. Ez az eljárás olyképen is módosítható, hogy a platina huzalt egy osmium vegyület hígított oldatával, mely finoman elosztott szilárd osmiummal, vagy egy osmiumvegyülettel, mint pl. szulfid vagy tetrahydroxyd, kissé megsűríttetett, finoman bekenjük, vagy a huzalt az anyagon áthúzzuk s azután hevítjük. Az egyszerre fölkent rétegnek rendkívül vékonynak kell lennie, annyira, hogy addig, míg a huzalra kent réteg kellő vas tagságát eléri, a fölkenésnek legalább is százszor kell ismétlődnie. Osmium só oldatok elektrolyzise útján is bevonhatjuk a huzalt ozmium, illetőleg osmiumoxyd réteggel. Az ily huzalok kiizzítása ugyanoly módon történik, a mint azt ismertettem. Úgy is eljárhatunk, hogy e finom platina huzalt olyan félig folyékony péppel az ismertetett módon kezeljük, mely pép finoman elosztott osmiumból, vagy egy osmiumvegyületből áll, vagy ezeknek az anyagoknak keverékéből kis mennyiségű czukorral vagy más organikus kötőszerrel és vízzel, vagy más szerrel készült, mely az alkatrészek emulzióját lehetővé teszi. Az utóbbi módosítás lehetővé teszi az osmium-pép fölkenését növényi vagy állati rostokra is. Hogy a rostszál egyenlőtlen vastagodását elkerüljük, azt még nedves állapotban ido-1 mító nyíláson húzzuk át. Czélszerű a rostszálakat ezután kettesével vagy hármasával összefonni. Ez által a különböző vastagságú helyek kiegyenlíthetők. A megszárítás után a szálat olyanra alakítjuk, a milyennek a lámpában lennie kell, azután redukáló atmoszférában gyöngén és rövid ideig izzítjuk. A szál szénváza az osmiumnak a későbbi kezeléshez, azaz a lámpába való behelyezésnél, nagyobb szilárdságot és rugalmasságot ad. A szálat azonban hevítés előtt is elhelyezhetjük a lámpában. A száltartó egy darabka káliüveg által összetartott két platina darabkából áll, melyek a fonál fölvételére szolgáló végükön csőszerűleg vannak kiképezve. E csövecskékbe toljuk bele a szál végét s azt egy vizenyős péppel betapasztjuk, a mely pép osmiumból, vagy osmium vegyületből, esetleg kis mennyiségű sók, vagy e leírásban említett más platina fémeknek és egy kötőszernek, mint czukor, hozzáadásával készül. A melegítés lassan történik, a levegő hozzáférése nem hat zavarólag. A szál már most meg van erősítve s most egy redukáló, vízgőzt tartalmazó atmoszférában e szálat elektromos árammal kiizzítjuk. Az áram intenzitását fokozatosan fokozzuk s a szálat igenmagas hőfoknak tesszük ki. A szál minden részében kell, hogy egyenlő vezető képességgel bírjon. Ha nem így volna, akkor a szálat ki kell egyenlíteni. Ezt a föntebb ismertetett módon, osmiumrétegnek a fémvezetőre való lecsapása által, hajtjuk végre. Most a szál készen van. A száltartót a lámpa huzaljaihoz erősítjük, | melyek a ma használatban álló lámpák liu[ zaljailioz hasonlóan vannak alakítva. A kör-I tét légüresre szivattyúzzuk, vagy a beveze-