16738. lajstromszámú szabadalom • Újítások lejtős retortákkal bíró gázkemenczéken

A lejtős retortával bíró kemenezék attól az időponttól kezdve, hogy a gázgyártásnál alkalmaztatnak, csak igen közepes eredményt mutattak föl, minek oka főleg az, hogy a retorták egyenletes és gazdaságos fölhevítése nehézségekbe ütközik. Azonkívül a kemenczét azért is nehéz volt jól megszerkeszteni, mert a gázfejlesztőt a kemencze előtt kellett elhelyezni, hogy a rekuperátor és a füstgyüjtő csatorna elhelyezésére elég tér álljon rendelkezésre. Bizonyos berendezéseknél a gázfejlesztőtér megtöltése és a rostélyok tisztogatása a kemencze hátsó részén végezhető, ép úgy, mint az én kemenczémnél, de ebben az esetben a gázfejlesztő megtöltésére egy külön szintet kellene létesíteni, úgy hogy a kemencze három külön szinttel volna ellátandó, melyek közül az egyik a retorták megtöltésére, a másik a gázfejlesztőtér töltésére, a harmadik pedig a koksz kiürítésére szolgál. Az én kemenczémnél a kemencze főrészének magassága tetemesen kisebbíthető és a koksz kiürítésére és a gázfejlesztő megtöltésére szolgáló szintek elhagyhatók, a nélkül, hogy a rostély magrakása czéljából gödröt kellene létesíteni. A hamu kihúzása a helyiség padlóján történik, magától érthető azonban, hogy a kemencze hátsó részénél egy kis árok is alkalmazható. Hogy a gázfejlesztőteret arról a szintről, melyről a retorták töltése történik, biztosan meg lehesen tölteni, az első sorban említett tér boltozatát egyszerűen elhagytam és a középső retorta fenekével helyettesítettem. Ha a retorta jó minőségéről teljesen meggyőződve nem vagyunk, czélszerű eme retorta fenekét egy réteg tűzálló téglára fektetni, mint az a rajzokon látható (3 ábra A—A metszet). Ezt a berendezést a magam szellemi tulajdonának tartom, mely berendezés a tüzelési rendszeremmel kombinálva lehetővé teszi, hogy a lejtős retortával bíró kemen czék árát tetemesen kisebbítsük és hogy a rekuperátorokat teljesen a retorták lejtős helyzete által létesített térben helyezhessük el. A (10) retortákat (15) keresztfalak támasztják alá, a füstgázok pedig a rajzban a külön jelzéssel el nem látott nyilak által jelzett úton áramlanak. A füstgázoknak a jelzett irányban, tehát a (10) retorták hosszában való áramlását egy (Ml) keresztfal biztosítja, mely egészen a kemencze boltozataig ér, úgy, hogy a füstgázok a legalsó retorta alatt visszavezettetnek. A szokásos kiviteltől eltérően a rekuperátor oly módon van elhelyezve, hogy a füstgázok függélyes agyagcsöveken menjenek át, bár ez a berendezés nem okvetlenül szükséges és a levegő fölhevítésére más rekuperálórendszer is alkalmazható. Az (1) gázfejlesztőtér a használt tüzelőanyag minőségének megfelelően képezhető ki. Az 1., 3. és 5. ábrából kitűnik, hogy a gáz, mely a gázfejlesztő fenéktől távozik el, ha szükséges az által, hogy <7)-nél több levegőt vezetünk be, magasabb hőmérsékletre is fölhevíthető. Ha a beáramló meleg levegő mennyiségét és a rekuperáló levegő mennyiségét a (4) elzáró segélyével szabályozzuk, mindig módunkban fog állani a retorták alsó részét a kellő hőmérsékletre fölhevíteni. Ami a fölső részt illeti, melyet a jó lepárlás czéljából oly magas hőmérsékletre fölhevíteni nem kell, elégséges, ha a (4) füstelzárót nyitjuk, mely a (8)-nál beáramló levegő mennyiségét szabályozza (2. ábra). A (9)-nél föllépő csekély légbeáramlásnak egyszerűen az a czélja, hogy a fejlesztőtérben lévő gáz jobban fölmelegedjék, ha pl. kőszén használatánál a közvetlenül a gázfejlesztő fölött lévő retortában a lepárlás nem menne elég tökéletesen végbe. Eme tüzelési rendszer alkalmazására nagy súly fektetendő, mert ez által nemcsak igen szabályos lehet a retortákat koksszal, szénnel vagy kátránnyal fűteni, hanem a hő kedvező kihasználása következtében a fölhasznált tüzelőanyag mennyisége is tetemesen kisebbedik. Azonkívül a fokozatos elégés azt is meggátolja, hogy a tüzeles a retortákra káros