16734. lajstromszámú szabadalom • Újítások pénzdarab bedobásával működtetett elzárható ruhahorgokon

tartót oldalt, a horogtok mellett alkalmazzuk. Ez a bot- vagy ernyőtartó két gummival bélelt és egymással kapcsolt (G Gl) pofából áll, melyek az (A) horogtokba betolhatok és abból kihúzhatók és egy csap és egy hasíték segélyével vannak vezetve. Az egyik (G) pofa (8) rovátkával és alsó szélén (9) kivágásokkal van ellátva, a másik rugalmas és a (10) sarok segélyével van a (G) pofával kapcisolva, úgy hogy a két pofa, annak megfelelően hogy a horogtokból többékevésbé húzatik-e ki, egymástól többé-kevésbbé távolodik és a bot- vagy ernyő vastagságának megfelelően így könnyen beáll. A beállítás a tok falának a (8) rovátkának megfelelően alakított (11) éle segélyével történik, mely az egyik (8) rovátkába fekszik, míg a pofák beállítását a tolóka alsó végének egy fölfelé görbülő (14) orra végzi, mely — a mint a horog elzáródik és a (C) tolóka ily módon a fölső helyzetébe jut, — (9) kivágásba fogódzik. Hogy végül a horog és a tok fölnyitását csak a megfelelő kulcs segélyével lehessen végezni, a törzsszabadalomban leírt rúgós (e) emelő helyett rúgós, a tolókára merőlegesen álló (15) akasztékokat alkalmazunk. Ha a kulcsot a tokba betoljuk és ebben forgatjuk, ez a rúgós akasztékokat magával viszi és a (C) reteszt kiváltja. Nem lehet tehát a nyílást egy tetszőlegesen, a kulcslyukba bevezetett tárgy segélyével végezni, hanem csak a megfelelő kulcs segélyével. A horog kezelése a törzsszabadalomban védettével teljesen megegyezik. A horog rendesen nyitva van, a (D) kulcsot a (g) iolókarész rögzíti. Ekkor a kabátot és kalapot a (B) tartóra lehet akasztani, ép úgy a botot és ernyőt is a (G Gl) pofák között elhelyezni, ezek az utóbbiak ebből a czélból kifelé és a bot vagy ernyő elhelyezése után befelé tolhatók, míg a (11) él a (8) rovátkába nem fogódzik. Hogy a horgot elzárjuk és ily módon az elhelyezett tárgyak levételét meggátolhassuk, (l)-nél egy megfelelő pénzdarabot vagy értékjegyet kell bedobni, minek következtében az (E) csatornában lévő (i) peczek a(C) tolókát szabadon bocsátja és a (Bl) tartót le lehet nyomni. Ekkor a (15) akasztékok az (f) ütköző fölé fogódzanak és a horgot elzárják, úgy hogy a kabátot és kalapot a (Bl) tartó, valamint a (B2) villásdarab, a botot vagy ernyőt pedig a (G Gl) szorítópofák rögzítsék. A tolóka (g) toldata által szabaddá tett kulcsot ezután lehúzzuk. A horog nyitása automatikusan, a (D) kulcs forgatásával történik, minek megtörténte után a kulcs fogva tartatik és a tárgyak levehetők. Pénz helyett más értékjegyek is használhatók, melyek legczélszerűbben egy horonynyal vannak ellátva, míg a bedobó nyílás megfelelő bordával bír, hogy a horog nyitása csakis a megfelelő értékjegy bedobásával váljék lehetővé. A bedobott pénz vagy más értékjegyek kiszedésére a tok feneke fölnyitható és a rúgós (16) akasztékok segélyével elzárható, melyek ép úgy mint a retesz akasztékai csak egy bizonyos kulcs segélyével nyithatók ki, azonkívül pedig az (A) tokot a falon rögzítik, még pedig annak következtében, hogy a fal (17) toldataira támaszkodnak, melyekbe a tok (18) csapjai fogódzanak. Ha tehát a (16) akasztékot egy kulcs forgatásával az (x) nyíl irányában forgatjuk, az ákaszték a (z) horogból kikapcsolódik, tehát a feneket nyitni lehet. Egyidejűleg a (17) támasztékok sincsenek többé a (16) akasztékokkal érintkezésben, tehát a velük kapcsolt (A) tok is leemelhető. SZABADALMI IGÉNYEK. Javítások a 13205. számú törzsszabadalomban védett ruhahorognál, nevezetesen: 1. A tok mellső falán a (B) tartónak tok felé fordított végét oldalt körülvevő és befelé kiálló (5) szárnyakkal ellátott (4) palást alkalmazása oly czélból, hogy a kabátakasztó-szalagnak leszakítását vagy levágását megnehezítse. 2. Bot- vagy ernyőtartó gyanánt a tokból oldalt kiálló, beállítható, rúgós két (G Gl) szorítópofa melyeket a záróhelyzetben a tolóka alsó végén alkalmazott (14) orr rögzíti.