16726. lajstromszámú szabadalom • Mótorkocsi

— 2 az (rl) kézi kerékkel (1. ábra) működte­tett függélyes (r) tengelyen ülő (R) fogas­kerékkel kapcsolódik (2. ábra). Az (S) motornak (11. ábra) térmágnesei a (T) szekrényben (6. ábra) vannak elhe­lyezve, melyet a (K) csövön lazán ülő (t) hüvely hord. A (K) cső az (L) tartóknak (11) hüvelyébe van becsavarolva (9. ábra), a hol is a (t) hüvely ezen tartókhoz fekszik. A (t) hüvely (tl) karokkal van ellátva (6. ábra), melyek (t2) csapágyakat hordanak, melyek­nek mindegyike a (t3) süveggel bír. A fegy­verzet tengelyén az (U) fogaskerék ül, mely a (J) tengelyre ékelt (Ul) fogaskerékkel kapcsolódik. Az (I) futó kerekek (3. ábra) lazán ülnek az (i) tengelyvégeken és a ten­gelytől csak az agyaikban elrendezett tetsző­leges szerkezetű (U2) kapcsolások révén hajtatnak. A (J) tengely végeiu fokokkal van el­látva és a (K) cső (L) tartója és az (Ul) kerék (9. ábra) között a (Jl) görgők van­nak elrendezve. Az (L) tartókban a (J2) hüvely van elrendezve, mely a (J3) anti­frikcziós göigőket tartalmazza. Az (U Ul) fogaskerekek és a futó kere­kek agyaiban elrendezett (U2) kapcsolások helyett lehetne differencziális hajtó szerkeze­tet is alkalmazni. Ezen kocsiszerkezetnél tetszőleges féket alkalmazhatunk. A mellékelt rajzban két fék van föltüntetve; az egyik a mellső (Ul) fogaskeréken van alkalmazva (9. ábra), míg a második a hátsó futó kerekek agyára van szerelve (2. ábra). Az első esetben a fék számára a (V) sup­port a (v) karral bír (4. ábra), mely a (J2) hüvelyt körülfogó (vl) szemben végződik, melynek (v2) karja a (v3) csapágyat hordja, melyben az (Ul) fogaskerék (U2) karimája köré fektetett fékszalag megerősítésére szol­gáló (v5) csap van ágyazva. Az említett fékszalagot a (v5) csap körül tetszőleges, a kocsivezető által befolyásolt szerkezettel göngyölítjük föl. A másik féknél a fékezés czéljaira a hátsó kerekek agya van fölhasználva. A (Gl) tengellyel (7. és 8. ábrák) a (W) tengely van összekötve, mely egyrészt a (Wl) emeltyűkart. másrészt a (W4) fékszalaggal összekötött (W3) emeltyűkart hordja. A (Wl) emeltyűkarhoz a (W2) lánez egyik vége van megerősítve, míg annak másik vége a kocsi mellső részén elrendezett és a kocsi­vezető kezeügyében lévő (z2) lábitóval (1. ábra) bíró (zl) tengelyre ékelt (z) emeltyű­höz van kötve. Ha a kocsivezető a (z2) emel­tyűt lábával ellendíti, akkor a fék meglní­zatik, míg ellenkező esetben a (W5) rúgó a féket kikapcsolja. A motor az (N) vázra részben az (Yl) rúd és (y) rúgók közvetítésével van fölfüg­gesztve, mely rúd a motornak (s) fülén jár át, a mikor is az (y) rúgók szabályozása czéljából az (yl) rúdon az (yl y2) csavar­anyák vannak elrendezve. Az (Yl) rúd az (Y) tartón van megerősítve. Az 1. ábrában az (U és Ul) fogaskerekek a megvédésükre szolgáló (U3) szekrényben vannak elrendezve. Az áram zárására, illetőleg megszakítására és annak szabályozására tetszőleges kap­csoló készülékeket alkalmazhatunk. Ezen czélra a szakadozottan föltüntetett (Ql) kapcsoló szolgál (1. ábra), melyet a (Q2) kézi kerék segélyével működtethetünk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Motorkocsi, jellemezve egy a kocsi hátsó részével illetőleg a kocsiszekrénnyel kor­mányozhatóan összekötött mellső (J) ten­gely és egy (S) elektromotor által, mely a kocsiszekrény alatt van elrendezve és melyet mellső oldalán a (J) tengely hord, míg az a kocsi mellső részének helytálló részeivel ruganyos összeköttetésben áll, a mikor is a motor a közbeigtatott meg­felelő hajtómű segélyével a tengelyt, illetőleg annak futó kerekeit forgatja. 2. Az 1. alatt igényelt motorkocsinak egy foganatosítási alakja, melynél az (S) elektromotor térmágnesei egy (T) tartó­ban vannak elrendezve, melyet a kor­mánytengelyt burkoló (K) csövön ülő (t) hüvely hord. 2. Az 1. alatt igényelt motorkocsinak egy foganatosítási alakja, melynél a kocsi mellső részének, illetőleg a (J) tengely­nek (0) forgási csapja egy a mellső és

Next

/
Oldalképek
Tartalom