16653. lajstromszámú szabadalom • Fonó kártoló rövid szálú anyagokhoz
3 -nagy forgási sebességét kevés erővel lehessen elérni, azokat lehetőleg könnyűre kell csinálni; legalkalmasabb anyag a jávorfa. A szíjjal való erőátvitel azért előnyös, mert csak csekély súrlódást idéz elő és a kenés is fölösleges. A csövek forgási sebessége üzemzavarok nélkül perczenként lüOOO fordulatra vihető föl. A fonócsöveknek a fonál megragadására szolgáló szerkezete a 7. és 8. ábrában látható. A cső (X) fejében két (C2) rugalmas gummipofa akként van elhelyezve, hogy enyhén egymáshoz szorulnak. Ilyen csövek a 4., 6., 13., 14. és 15. ábrán vannak föltüntetve. A pofákat esetleg kemény anyagból (fa, üveg stb.) is lehet készíteni, ebben az esetben rúgók nyomják egymáshoz a pofákat. Ezen szerkezet más érfelemben is változtatható; lényeges csak az, hogy a szálak rugalmasan ragadtassanak meg, hogy azt csomók vagy más egyenlőtlenségek mozgásában ne akadályozhassák. A 9. ábra értelmében a két pofa két (D2) csődarabból van képezve, mely berendezés jó minőségű gummi mellett kitűnőnek bizonyult; a csődarabok egyenletesen kopnak, új csődarabkákkal könnyű szerrel pótolhatók, s a beszerzési és föntartási költségek csekélyek Az egyes részeknek czélszerű megtámasztása czéljából minden sor fonócsőhöz (B) oldaltartóval kapcsolt (C) illetve (H) tartó tartozik (3., 6. és 1. 2. ábra). A (C) tartók a (D) tengelynek függélyes irányban állítható csapágyait támasztják alá, úgyszintén tartják a vízszintes irányban állítható (E) tartókat, melyeken az (F) sínek függélyes irányban eltolhatólag vannak alkalmazva (lásd a 3. ábrát). Ugyancsak a (C) tartóra vannak a (G) görgőhengerek állítható csapágyai is szerelve, mely görgőhengereknek tengelycsapjai függélyes irányban állíthatók (3. és 6. ábra). A (H) tartókra hasonló módon vannak az (P) sinek (I) tartói, valamint ' a (J) görgőhengerek csapágyai is szerelve. Ha szükséges, lehet minden szál részére két vagy több (M) fonócsövet alkalmazásba venni. Epúgy lehet a fonócső előtt vagy mögött egy (Ll) fonószíjat is alkalmazni. A 14. ' ábra értelmében az (Ll) fonószíj a fonócső mögött van elrendezve. Ebben az esetben a leírt (M) fonócsövet egy közönséges előfonat fonócső helyettesítheti, melynek szerkezete a 11. és 12. ábrában rajzolt fonócső szerkezetéhez hasonló lehet. Ezen berendezés azért előnyös, mert egyrészt ezen csövek nagyon olcsók, másrészt pedig, ami kiváltképen a fonás megkezdése alkalmával fontos, az egyes fátyolcsíkokat választják el egymástól. Lehet továbbá az összes csöveket is elhagyni és a fonást egy (E2) szíjjal (15. i ábra) vagy két egymás mögött elhelyezett (E2 F2) szíjjal (15. ábra) végeztetni, mindkét esetben az (F) sinekben (FI) vezetőfuratokat kell alkalmazni. Ezen furatoknak a leszedő, illetve (F) sín felé eső végének bővebbnek kell lennie, mint a másik végének. Ezen fonószijak forgásukat úgy mint az (L) szíjak a kártoló hengerről nyerhetik. A szíjak sebessége 1 /4 -szerese a kártolóhenger sebességének. A sebesség szabályozása végett a (D) tengely korongjai, illetve a (T V) korongok kicserélhetők. A fonócsövek hajtására szolgáló szíjak 2'54 cm. szélesség mellett 0'32 cm. vastagok lehetnek, míg a fonószíjak ugyanazon vastagság mellett 3-8 cm. szélesek legyenek. Minden leszedőhöz két (G2) fölgöngyölítőhenger tartozik, az egyik a páros, a másik a páratlan fonalakat göngyölíti. Minden fonálhoz egy nehéz (H2) fémorsó tartozik, mely a (G2) hengerre nehezedik és a föllépő súrlódás következtében a hengerrel együtt forog. Az orsók lazán forognak az (12) tartók között, melyek egy (J2) sínre vannak erősítve. A (G2) hengereket egy közös és (M2 csiga által kifeszített (K2) láncz az (L2 lánczkerekek közvetítése mellett hajtja. A legalsó henger az (N2) korongtól nyeri forgó mozgását. A csősorokból kilépő fonalakat a fölgöngyölítő felé (Q2) villák vezetik, melyek a két (P2) rúdon vannak elhelyezve (4. ábra). A (P2) rudak (B) tartók között vezetve ide-oda mozgattatnak. A két rúd (R2) sín által van egymással összekötve, melynek (S2) csapja egy rövid (T2)
