16603. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen vagy egyáltalán nem olvadó tömör vagy por alakú anyagoknak elektromos úton történő hevítésére

- 2 -maga a kész termény nehezen olvasztható meg. A 2. ábra metszet az 1. ábra a—b vonala szerint. A 3. ábra egy kiviteli módozat, melynél a fényív a kemenczefenék ama része fölött van alkalmazva, hol a megolvadt termény összegyűl. A 4. ábra az 1. ábrán látható kemencze egy további kiviteli módozata, mely legczélszerűbben igen nehezen, vagy egyáltalában nem olvasztható anyagoknál talál alkalmazást. Az 5. ábra metszet a 4. ábra b—c vonala szerint. A 6. ábra egy kemencze, mely brikettezett anyag földolgozására szolgál. A 7. ábra metszet a 6. ábra c—d, a 8. ábra pedig metszet a 6. ábra e—f vonala szerint. Az 1—3. ábrán látható kiviteli módozatnál az anyag egy garatból vagy aknából, — melyen a reakcziónál fejlődő meleg gázok távoznak és a kemencze tartalmát előmelegítik—a (V) előmelegítőbe és innen az (L)nél lévő olvasztóövbe csúszik. A kemencze üzembe hozatalánál a később fűtőellenállás gyanánt szereplő (W) sarkat annyira közelítjük az (L) sarkhoz, hogy fényív keletkezik. Ha azután a (W) sarkat visszahúzzuk, vezető vagy nagy melegben vezetővé váló anyag esetében a (B) adaléknak a (W) és (L) sarkak között fekvő részét iktatjuk be az áramkörbe mint az (L) sarok ellensarkát. Minthogy azonban úgy a hoszszan kihegyezett (W) szénsaroknak, mint a (B) adaléknak, — a mennyiben ez vezető, vagy az (L) és (W) sarkak által fölhevítve vezetővé vált, — keresztmetszete a fényív felé fokozatosan kisebbedik, és minthogy ennek következtében úgy a (W) elektródának, mint a (B) adalék vezetőképes részének ellenállása fokozatosan nagyobbodik, a jelzett anyagok hőmérséklete is fokozatosan növekedik a fényív felé, úgy hogy csak aránylag kis hőmérséklet emelkedés válik szükségessé az anyag teljes megolvasztása czéljából. A megolvadt anyag az előtérben lévő (C) gyűjtőedénybe folyik. A 3. ábrán látható kiviteli módozatnál az (L) elektróda a kemencze fenék legmélyebb pontja fölött foglal helyet, hol a folyékony anyag gyűl össze. Ez a berendezés akkor alkalmazható, ha különböző ömledékek keletkeznek, melyeket folyós állapotban, egymástól elkülönítve akarunk lecsapolni, mint az a közönséges kohászati kemenczéknél történik. Poralakú, vezető, vagy a fölmelegedésnél vezetővé váló anyagokat a 4. és 5. ábrán látható aknás kemenczékben is fölhevíthetők a I szóban lévő eljárás segélyével. Az áramkörbe j iktatandó fűtőellenállásit képező (B) adalékoszloppal a (P) szén lemez van kontaktusban, melyhez képest a hűtött (S) korongot magasabbra vagy mélyebbre lehet beállítani. Ezen a ponton az adalékot két egyszerű szénlemez alakjában kiképezett (L) elektróda veszi körül. A (B) adalék alsó vége képezi a másik elektródát, míg a két elektródát kapcsoló (B) adalékoszlop, mely a fényív övezete és a (P) kontaktuslemez között foglal helyet, legczélszerűbben oly keresztmetszettel bír, hogy az oszlop ellenállása elég nagy legyen és hogy az oszlop ily módon az átvezetett áram által előmelegíttessék. Az (S) korongról lehulló tömeg egy vasból vagy más alkalmas anyagból készült rekeszben gyülekezik össze, melyet a legalul lévő (S) korong nyitásával ki lehet üríteni. A 6., 7. és 8. ábrán látható, hogy vezetőképes, vagy fölmelegítésnél vezetővé váló anyagokat hogyan lehet brikettezve a kemenczébe tölteni. (M) egy téglasajtó szájdarabja, melyből a (B) adalék folytonos szalag alakjában a (P) szénkontaktus fölött tolatik a fényívbe, hol az anyag vagy megolvad, vagy időről-időre saját súlya alatt letöredezik. A (B) szalagnak ama része, mely az (L) fényív övezet és a (P) kontaktus, valamint az a része, mely a (P) kontaktus fölső és alsó éle között fekszik, ellenállást képez. Minthogy ezen ellenállás a (P) lemez fölső élétől kezdve annál több áramot vezet, minél közelebb fekszik az illető keresztmetszet a (P) lemez alsó éléhez, ezért a hőmérséklet a fényív felé fokozatosan emelkedik és a fényívben maximálissá válik. Hogy az ellenállást tetszés sze-