16499. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fáradt gőz kondenzálására
3 — log ugyanis, hogy injektorok útján a gőzzel képesek vagyunk a sajátjánál jóval magasabb nyomást legyőzni, illetőleg azok segélyével a gőz-víz keveréket magasabb nyomású térbe nyomni. Ezen tényre támaszkodva világos, hogy a gőz-vízkeverék, még akkor is be fog hatolni a czellákba, ha az (f) térben alacsonyabb nyomás uralkodik, mint a turbinakerék czelláiban. Ennélfogva a nyomással az (f) térben lemehetünk egészen a legalsó határig, t. i. a hidegvíz hőmérsékletének megfelelő vízgőzök nyomásáig ; annál inkább, mivel a készülékünkben lévő injektoroktól semmi más munkát nem kívánunk, mint a keveréknek a czellákba való juttatását, mely munkát a víz saját nehézsége is elősegíti. Ennélfogva az (f) térben a jelenlegi kondenzátorokban elérhető maximális vákuumnál nagyobbat idézhetünk elő. A m unka fogyasztás. Ha a készülék munkafogyasztását akarjuk megítélni, akkor mindenek előtt tekintettel kell lennünk egy nevezetes tulajdonságára, t. i. hogy képesek vagyunk segélyével a kondenzácziólioz szükséges munka nagy rés/ét visszanyerni, illetőleg a beléje fektetett energiát értékesíteni. A készülékben ugyanis az injektorok az (s) fenéklaphoz képest ferdén, a víz kiömlési sebességének megfelelő szög alatt vannak elhelyezve, mint azt a 2. ábra mutatja Ennek következtében a (d) térben uralkodó esetleges víznyomás illetve a czellákba ömlő víznek ezen nyomásból és az injekczióból eredő eleven ereje a turbinakeréknek for gásirányával megegyező értelmű mozgást ad, tehát a forgatáshoz szükséges munkát csökkenti. Ha a kondenzátort továbbá aránylag hoszszú (I) szívócsővel látjuk el, csökkenthetjük a turbinakerék ellenállási munkáját. Ezzel ugyanis elérjük azt, hogy a turbinakeréknek nem szükséges az egész légnyomást legyőznie, midőn a \izet a czellákból kinyomja, hanem csak a légoyomás és a szívócsőben lévő vízoszlop magasságának megfelelő nyomás különbségét. Ezeket tudva, már most kimondhatjuk: az esetben, ha a vizet szívás útján vezetjük a (d) víztérbe és az (1) csövet ugyanazon vízszinig vezetjük vissza, akkor tekintettel arra, hogy a (c) csövön fölemelt víz ugyanazon magasságban esik vissza (mint munkát termelő esés) és hogy az (1) cső alján lévő légnyomás legyőzésére a (c) cső alsó részén uralkodó légnyomást használjuk föl, készülékünkben magával a kondenzáló víz czirkulálásával szemben statikai ellenállások nem lépnek föl. Ha már most a gőznek befolyását vizsgáljuk a munkaviszonyokra, azt fogjuk találni, hogy az az ellenállási munkákon majdnem semmit sem változtat, ellenben a munkaproduktumot növeli t. i. a fáradt gőz remanens energiája teljes mér tékben értékesíttetik arra, hogy injekczió útján a turbinakerékbe vezetett víz eleven erejét növelje. Végeredményben tehát látjuk, hogy ezen készülék tisztán csak a dynamikai és súrlódási munkák legyőzése végett igényel külső munkaforrást: sőt ennek is egy részét elvégzi az injekczió útján termelt energia. Ezzel szemben, ha a jelenlegi kondenzátorok munkafogyasztását vizsgáljuk, ott első szerepet játszik a gőzvízkeveréknek, továbbá a kondenzácziótérbe beragadott és ott expandált levegőnek (és más nem kondenzálható gázoknak) légszivattyú útján a szabadba való hajtása. Ezen munkafogyasztásnak azon tényezője, mely az expandált levegőtől ered, jelen készülékben egyátalában nem szerepelhet, mert itt a gőzt és vizet nem különválasztva vezetjük a czellákba, hanem együt'esen injekczió útján, már mint kondenzáczió-terméket; továbbá azért, mert a levegő ki sem szabadúlhat ezen keverékből, hanem azzal egyenlő és egyirányú sebességet fölvéve, egyirányban is igyekszik vele a czellákból eltávozni. Miután pedig a jelenlegi kondenzátorok föntemlített statikai munkafogyasztásai tudvalevőleg egész munkaszükségletük a /3 -át képviselik, míg a dynamikaiak és súrlódásaik annak csak 1 /3 -át képviselik, még a legrosszabb esetben is t. i. ha készülékünk csak ugyanoly hatásfokkal dolgozna, mint a jelenlegi kondenzátorok
