16479. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngáz-fejlesztő készülék

- 3 fogata változtatható, a szerint, a mint a lánczot, melyen az (1) súly függ, hosszabbra, vagy rövidebbre vesszük. Az (r) csap a biztosító szelepek módjára van szerkesztve; magát a szeleptányért háromféle nyomás befolyásolja u. m. a víznyomás. a (t) emeltyű nyomása és végre egy a szelep tengelyén alkalmazott spirálrúgó nyomása. Az (1) súly oly nehéz, hogy szükség esetén, lesülyedése alkalmával, mindkét (S) és (t) emeltyűt elmozgatni képes, úgy hogy az (r) csap megnyitása minden körülmények között biztosítva van. Mindegyik (j) víztartály egy-egy (j') lebocsátó csővel van ellátva, mely a neki megfelelő (r) csappal közlekedik. A csapon átfolyt víz a (vl) csőben fölemelkedik és a (v) csövön keresztül kifolyik. Ez utóbbi magasabban van elhelyezve, mint az (r) csap, hogy mindig töltve legyen és így az esetleges iszaplerakodásból, kikristályosodásból stb. származható eldugulás veszélye elkerültessék, Ezen (v) cső szája a (t) szifonok (t') tölcséreivel szemben nyer elrendezést és ezektől olyan távolságban van elhelyezve, hogy abban az esetben, ha az (r) csap nem tömítene kellően, a víz közvetlenül a (g) edénybe folyhassék. Ha a (v) cső szájának méreteit a nyomásnak megfelelően választjuk, képesek vagyunk a karbidhoz folyó víz mennyiségét és ennek folytán a gázfejlődést szabályozni. Ez utóbbi akkor éri el maximumát, ha már a fejlesztőben foglalt összes karbid víz alatt van. Ezen maximális gázmennyiségnek megfelelően van az (i) szifon magassága megszabva. A gáz a fejlesztőből (gl) csőbe jut, mely a (g) hűtőben lévő víz által hüttetik. Ezt követőleg a gáz a (w) kondenzátorba ömlik, mely egy aránylag bő, elliptikus keresztmetszetű, vályúszerű csőből áll és megfelelő helyzetű. Az elragadott vízgőz kondenzáltatik és a gáz újból hüttetik, a mi egy a (w) csövet körűivevő vízfürdő segélyével megy végbe. A kondenzált víz a (wl) lebocsátócsőbe folyik s innen a vízzel telt (hl) edénybe. A (w) kondenzátorból a gáz a (w") esőbe jut és ezen keresztül az (x) mosókamrába, melynek alsó részében egy lyukakkal fölszerelt, többszörösen elágaztatott (x') szerkezet foglal helyet, melyen a gáz keresztűláramolni kénytelen, hogy lehetőleg alaposan megtisztuljon. Az (x") cső segélyével a gáz ismét fölfogatik és a (k) gazométerharangba vezettetik ; ezen (x") cső alsó részén egy (zl) tisztító-kamrával közlekedik. Ha most az (1) súly az (r) csap nyitását, tehát a víznek az (f) fejlesztőbe való beömlését előidézte, újLól bizonyos mennyiségű acetiléngáz fejlődik és a (k) harang e gáz nyomása folytán fölemeltetik. A harang ezen fölemelésekor azonban az (1") csiga nem tud a (p) és (p2) vezetékkarok közt visszafelé haladni, miután a függélyesen lecsüngő (q4) csuklórúd az utat elzárja. A csiga ekkor a (p3) vezetéksínen fölfelé csúszni kénytelen, mikor is a (q3) csuklórudat félrenyomja és a (p4) és (p6) vezetőkarok közé jut. Ha most a gáz nagy része ismét elfogyasztott, a harang újból sülyed, az (1") csiga azonban a lehulló (q3) csuklórúd folytán nem tud előbbi utján visszamenni, hanem a (qő) vezetéksín fölött kénytelen tovacsúszni. miközben a (q6) csuklórudat félretolja és az előbbi folyamat ismétlődik; a következő fejlesztő jön működésbe, a harang újból megemelkedik, a csiga azonban a lecsüngő (q6) csuklórúd folytán nem tud visszamenni, hanem a (p6) vezetéksínen föl felé kénytelen mozogni, a (q) csuklórudat félretolja s. í. t. A (k) harang tehát minden egyes fölemelkedése és lesülyedése alkalmával kissé tovafordul, minek folytán az egyes (r) csapok és ezek által ismét az egyes, egymásután elhelyezett fejlesztők jönnek működésbe. A fejlesztett gáz a (k) harangból a (z) csövön keresztül jut az illető gázvezetékekbe, illetőleg szükség esetén egy másik tartalékgazom éterbe. Amint egyik fejlesztő munkáját elvégezte, kiüríttetik, kitisztíttatik; a (j) víztartályok újból megtöltetnek vízzel és az (r) csapok kézzel eredeti helyzetükbe forgattatnak vissza, a mint ez a 4. ábrán látható.