16466. lajstromszámú szabadalom • Primér vagy szekundér elem
és az ebből fejlődő oxygén vagy hydrogén által nem támadtatnak meg. Jelen elrendezés tehát oxygénnek vagy hydroxylnek az egyik elektród aktiv anyagáról a másik elektród aktiv anyagára vagy fordítva való átvitelére vonatkozik. Bármily fémnek vízben oldódó hydrátja melynek fémgyöke a vizet szétbontja, elektrolytikus tekintetben a fent említett tulajdonságokkal bír. E ezélra valamely alkálibydrat (káli nátron) alkalmas. Valamely kálihydratoldat ektrolyzisénél, mint ismeretes, a következő reakcziók mennek végbe: KOH _ K , OH KOH ~ K -r" OH g + ggg^KOH + H, °[{ = H2 O + O Kitűnik ebből, hogy az elektrolytek chémiai összetétele nem változik és hogy az eredmény nem egyéb, mint egyszerű vízfelbontás. Az aktiv anyagok gyanánt fémeknek az elektrolytben oldhatatlan oxigénvegyületei vagy finoman elosztott (vegyi vagy elektrolitikai úton lecsapott) fémek alkalmazandók. Ha pld. az egyik póluson finoman elosztott rezet (Cu), a másik póluson rézoxydot (Cu 0) használunk, úgy a kisülés alkalmával a következő reakczió megy végbe: 2Cu 0 + 2K0H + 2Cu = Cu2 0 + + K2 0 + 2Cu OH A I\2 0 egy molekula vizet vesz föl és ezzel 2K0H-t képez, míg az alkáliban nem állandó 2Cu OH egy molekula vizet lead és Cu2 0 -(- H2 O-ra bomlik. Az egész reakczió tehát a következő: 2Cu 0 -f- 2K0H -f 2Cu = Cu2 0 + + 2K0H + Cu2 0 Kitűnik ebből, hogy az elektrolitnek legkevésbé sem változik meg chémiai összetétele koucentrácziója vagy térfogata. Az aktiv anyag tartására szolgáló inaktív vezetők gyanánt különösen nickel vagy rézj vagy általában oly fémek alkalmasak, melyeknek oxygén vegyületi alkáliban oldhatatlanok. A következőkben egy ezen említett tapasztalatokon alapuló szekundér-elem (villamos akkumulátorhoz) van példaképen leírva. Nickeldrótból készült hálóba poralakú ezüst superoxydot (u. n. ozonizált ezüst) préselünk be, melyet alkalmas kötőanyaggal lekötünk, természetesen úgy,hogy megtartja porozitását. A hálót az áram bevezetése czéljából a beléfont vezetősodronnyal látjuk el. A negatív pólust vagy rézháló képezi, melybe finoman elosztott rezet préselünk és hasonlóan kezeljük, mint az ezüst superoxydot. Az egyes elektródokat váltakozva helyezve egymás mellé, alkálioldattal itatott vékony aszbeztpapirral egymástól elválasztjuk és az egészet ebonitból vagy hasonlóból készült edénybe helyezzük. Az egynemű elektródok elvezetősodronyait egymással összekötjük és pólus kapcsokkal látjuk el. Az edény födővel van lefödve, mely gázfejlődés esetére lyukkal van ellátva, mely gázfejlődés azonban csak túltöltés esetén állhat be. Ezen lyukat kaucsukból vagy hasonlóból készült dugóval lehet elzárni. Az így összeállított elemek kisülésénél a következő reakcziók mennek végbe: Ag2 02 + 2K0H + 2Cu = Ag2 0 -f + K2 0-f2Cu0H K2 0 -j- H2 0 = 2K0H, 2Cu OH = Cu2 0 + + H2 0 vagy pedig összefoglalva Ago 02 + 2K0H -f 2Cu = Ag, 0 -f + 2K0H + Cu2 0 Az elektromótorikus erő ez esetben megfelel 095 egész 1 Volt-nak. Ha az eziistoxyd redukálására még mindig van Cu jelen úgy a következő reakczió megy végbe: Aga O + 2K0H -f 2Cu = Ag2 -f 2K0H + + Cu2 0. Ezen reakczió erő 065 egész 0 7 Volt elektromótorikus erőt szolgáltat. Ha a kisütés után ellenkező irányú áramot bocsátunk az elemen keresztül (töltés), úgy a fönt említett reakcziók épen ellenkezően mennek végbe: 2Ag + 2K0H + Cu2 0 = 2Ag OH + + K3 0 + 2Cu K2 0 + H2 0 = 2K0H; 2 Ag OH = Ag2 0 + + H3 0
