16457. lajstromszámú szabadalom • Újítások villamos távgyújtókon gázlángok számára

Megjelent J8Í>1). évi (leczember hó 6-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIR AS 16457. szám. II/d. OSZTÁLY. Újítások villamos távgyújtókon gázlángok számára. FRANZEN KÁROLY MAGÁNMÉRNÖK KÖLNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 január hó 22-ike. Gázlángok meggyújtására szolgáló villa­mos távgyujtóknál eddig úgy a gázbeömlés és a meggyújtás, valamint az eloltás foga­natosítására többnyire külön-külön elektro­mágneseket használtak, a miért is kettős áramvezetést kellett a lángzóhoz elrendezni. Ezen készülékeknél azonkívül a villamos ára­mot a gyújtási helyre vezető közegek a láng­zón kívül vannak elhelyezve, a minek az a hátránya van, hogy ezen részek könnyen meg­sérülhetnek és hogy azok gázizzó lángzók­nál a lángzó koronájának levétele vagy föl­tétele alkalmával az izzó testet könnyen meg­sértik, eltekintve teljesen attól, hogy a gyúj­tási helynek az izzó test meleg övéhez oly közel kell lennie, hogy a gyújtó testek, le­gyenek azok már most akár platincsúcsok (in­dukált szikrák által való gyújtásnál), akár pedig platinspirálisok (izzó drót segélyével eszközölt gyújtásnál) a hőség által szenved­nek. Ezen bajokat a jelen találmány tárgyát képező újítással orvosoljuk. A következő leírásban és a mellékelt rajz­ban a szerkezetet példa gyanánt oly villa­mos csapnyitóval kapcsolatban akarjuk be­mutatni, melynél a gázt egy átbocsátó nyí­lásokkal ellátott kapcsoló keréknek forga­tása által áramoltatjuk be és zárjuk el; a jelen foganatosítási példában lángzóul Auer­lángzót tételezünk föl. ' Az 1. ábra egy, az újítással ellátott Auer­lángzónak függélyes metszete. A 2. ábra a lángzó egy részének ugyan­csak függélyes metszete nagyobb léptékben. Az (A) peczkekre, mely a kapcsoló kerék tengelyéül szolgál, a (B) csövecske van csa­varolva, melynek fölső végén a szigetelő anyagból készült (C) fej van megerősítve, mely kívül (D) fémhüvelyt és belül az (E) fémcsövecskét hordja. A (B) csövön keresz­tül két elszigetelt vezetéksodrony van föl­felé vezetve, melynek egyike az (E) csövecs­kével, másika pedig a (D) hüvellyel van ösz­szekötve, úgy hogy a szigetelő (C) fejen két kontaktushely létesül, még pedig egy belül és egy kívül. Ezen érintkezési helyekről a vezetést a gyújtási helyhez egy, a (D) hüvelybe illesz­tett rész foganatosítja, melyben a vezető sodronyok üvegből, porczellánból vagy más efféléből készült csőbe vannak burkolva. Ezen csőből a sodronyok egyrészt a (G) fém­peczekkel, másrészt az (F) fémhüvellyel van­nak összekötve. A (G) peczek és az (F) fém­hüvely ragasztó szer segélyével vannak a csővel összekötve. A cső fölső végén a vezető sodronyok pla­tinadrótból készült kengyel vagy tekercs se­gélyével vannak összekötve. A cső fölső végén a platinspirális számára a (K) áttört védő hüvelyt hordja, melynek (H) fejébe az

Next

/
Oldalképek
Tartalom