16424. lajstromszámú szabadalom • Kőzetfúró gép

- 6 — van a henger végéhez és távolabb a dugattyú hornyától, a nyomás a szelep szomszédos végén nem fog oly gyorsan megszűnni, mintha a (97) lyuk nyitva van és így a dugattyú csekélyebb mértékben fcg ütköző légpárnára találni, egész löketét nagyobb erővel fogja elvégezhetni. A föntebb leírt kőzetfúró gépnek már most működése a következő: A gép hajtására szolgáló fluidumot, tehát akár levegőt, akár gőzt bevezetve az (F F) szelepházba, a szelepek automatikusan működtetnek, illetőleg az imént leírt foganatosítási alaknál a (GG) szeleptest ide-oda járó mozgásba hozatik és szabályozza a haj tóközegnek be- és kitódulását, miáltal a dugattyú ismeretes módon ide-oda járó mozgásba hozatik. Másrészt a dugattyú a (49) rúdnak spirálmenetű (78) bordáin csúszva, minden löketénél szakaszos forgásba hozatik, miközben a (49) rúd az ellenkező irányú forgásában a leírt zárószerkezet által meg van akadályozva. A gépet kezelő munkás a fúróvésőt az (I I) csavarorsó segélyével a kőzetbe fúrt lyuk fokozatos mélyítésének megfelelően előre mozgatja. A fúróvésőt a gépet hajtó közeg által előrelökött dugattyú a (29) lökő rúd közvetítésével veri a kőzetbe. Az ütközés folytán a fúróvéső mindig egy kissé eltávolíttatik a kőzettől, de ahhoz a következő löketnél ismét odaveretik. A lyuk fenekétől való csekély mérvű eltávolodás lehetővé teszi a vésőnek a dugattyú, a bordás (49) rúd, a hornyolt (29) lökő rúd és a megfelelő hornyolt (27) csavaranya (8) fúrófej és (4) fúróhüvely segélyével való elforgatását. Minden dugattyúlöketnél bizonyos mennyiségű levegő tódul be a (38) nyíláson át, megemelvén az önműködő (40) szelepet és így a (37) csatornán, valamint a (32) gyűrűnek megfelelő nyílásain át a dugattyú lökő rúdjának hornyaiba tódul, azután az (51) vízcső körül a fúróvésőnek szárába jut, melynek bő (22) furatában keveredik a vízzel és ezzel együtt nyomás alatt a kőzetbe nyomul. A víz a (74) ccövön, (68) kapcsoló részen, a (63) furaton, (51) csövön és (22 22D) furatokon át nyomul a kőzetbe. A vízáram a leírt (61) szelep segélyével szabályozható. A levegőt teljesen független vezeték közvetítésével is juttathatjuk a (22) furatba és nem szükséges, hogy ezen czélra a gép hajtására szolgáló levegő egy részét használjuk föl. A levegővel kevert és általa szétszaggatott vízsugár elegyedik a kőzet furatában a porral és apró kőrészecskékkel és ezeket a lyukból rögtön eltávolítja. Némely kőzet több vizet igényel, mint egy másik és ilyenkor a vízáramot a (61) szelepnek kicsavarolása által erősbíthetjük. A dugattyúnak és lökőrúdjának reciprok mozgása és a levegőnek a henger mellső oldaláról való szakaszos kitódulása folytán mindig meg van a tendenczia arra, hogy bizonyos mennyiségű víz szivassék a hengerbe a dugattyúnak hátra jártakor; ezt azonban a (46) tömítőtárcsák hatásosan megakadályozzák, a menynyiben a lökőrúd körül nem bocsátanak be oly vízmennyiséget, melynek hatása káros lehetne. A be- és kibocsátó nyílások kölcsönös elrendezése úgy van megválasztva, hogy fúrás közben a dugattyú hátrafelé tartó löketénél légpárnába ütközik, tehát az (53) gyűrűvel érintkezésbe nem jön, ellenben beléütközik a mellső (33) gyűrűbe, ha a fúrófejbe nincsen fúróvéső beillesztve. A (33) gyűrűre mért ütéseknek az a hatásuk, hogy erősen rászorítják a (45) tömítőtárcsákat a lökőrúdra. Ha a fúróvéső éle nincs hatásos állásban, vagyis elég közel a kőzethez, akkor a dugattyú lökőrúdja beléütközik a fúróvéső hátsó végéhez és előrehajtja azt a fúrófejben mindaddig, míg (21) toldatai beléütköznek a (4) fúróhüvelynek (13) karimájába, úgy hogy a fúróhüvely a dugattyúnak minden löketénél előrezökken; minthogy pedig a fúróhüvelynek végén kiképezett (13) karima előtt a (9) gyűrű és a (10) rúgó foglal helyet, az utóbbi minden löketnél összenyomatik és így ütköző gyanánt szolgál. Ha viszont a fúróvéső munkaéle érinti a kőzetet, akkor az (II) csavarorsó működtetvén, a fúrónak (21) toldatai bizonyos távolságban tartatnak a fúróhüvely karimás végétől. A dugattyú löketei tehát ekkor a fúróvésőt a kőzetbe verhetik és ha a munkahengert a