16420. lajstromszámú szabadalom • Méhtámasztó

Megjelent 1899. évi deczember lió 4-én. MAGY. g|g KIR. szabadalmi iget hivatal SZABADALMI LEI RAS 1B420. szám. VII/©- OSZTÁLY­Méhtámasztó. dr herrmann györgy gyakorló orvos alt-cüstrtnciienren. A szabadalom bejelentésének napja 1899 junius hó 15-ike. A jelen találmány tárgyát képező méh­támasztó egy elasztikus burokkal bevont, le­vegővel töltött üreges testből áll, melyet, ha a benne lévő levegőt részben eltávolítot­tuk, a női hüvelybe könnyen behelyezhetünk. A főelőnye ezen méhtámasztónak, hogy a hüvelyben való fölfuvatásakor a hüvelyből sem levegőt, sem egyebeket nem szívhat föl magába. És ez onnan van, mert a fölfúvás­hoz szükséges levegőt vagy kívülről egy lapda segélyével nyomjuk be, vagy pedig le­vegővel megtöltött méhtámasztót helyezünk a hüvelybe, melynek belső üreges testéből a levegő a hüvelybe való behelyeztetésekor a külső elasztikus burokra tér ki és csak bent a hüvelyben foglalja el ismét eredeti helyét. A mellékelt rajz a jelen találmánybeli méhtámasztónak az előadottak szerint lehet­séges két kiviteli alakját mutatja be, így az 1. és 2. ábrák az egyik kiviteli alakot, az 5. ábra a másik kiviteli alakot és a 3., 4., G. és 7- ábrák a jelen találmány­beli méhtámasztót a hüvelybe gyógyszerek­nek való bevitelére alkalmasan módosítva áb­rázolják. Az 1. és 2. ábrákban bemutatott méhtá­masztó (b) üreges testből áll, melynek erő­sen rugalmas íalai képessé teszik a (b) testet önönmagát az (a) szívószelep segélyével le-J vegővel megtölteni. Az (a) szeleppel szem­, ben lévő kis (d) nyílás arra való, hogy a (b) testnek a hüvelybe való behelyeztetése | czéljából való összenyomattatásakor a benne lévő levegő a (b) testet légmentesen burkoló | (c) burokba térhessen ki (2. ábra). Ebben [ az esetben a méhtámasztó rendes gömb­alakja helyett hosszúkás alakot vesz föl. A 5. ábrabeli kiviteli alaknál a (b) test kevésbé rugalmas anyagból készült, és a le­vegőt belőle a hüvelybe való behelyeztetése­vagy kivételekor úgy távolítjuk el, hogy az (a) szelepet kinyitjuk. Ezt legegyszerűbben egy vékony csövecske segélyével eszközöl­jük, melyet az (a) szelepen át a (b) testbe betolunk. A kissé kúpos (g) csövecske arra való, hogy segélyével a (h) légbevezető töm­lőt a méhtámasztóhoz kapcsolhassuk; a (h) tömlő túlsó végén az (f) szívó szeleppel b'ró (bl) nyomó lapda van. Ha a méhtámasztót már annyira betoltuk a hüvelybe, hogy a (g) csövecske vége még épen kiáll, akkor erre föltoljuk a (h) tömlőt és ez utóbbinak segélyével a méhtámasztót a hüvelybe mé­lyebben betolva, ezt fölfújjuk. Mivel a föl­fútt méhtámasztó a hüvely falaihoz jól hozzá­fekszik, az anyaméhet tökéletesen elzárja. Természetesen a fölfúvás után a (h) tömlőt a (g) csövecskéről le kell húzni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom