16387. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő telefonkapcsoló állmásokon

__ 4 -kilincs a (11) kapcsolókerékbe kapaszkodik, mint a 13A. ábrából látszik. Azok az eszközök, melyek két fél beszélgetését mindenkor biztosítják az 1. és 2. ábrákban vannak föltüntetve. Az egyszerű (41 és 42) elektromágnesek tekercsei nem közvetlenül, hanem ugyanazon keresztdarab révén vannak egymással összekötve. A (42') kar nemcsak a (41 és 42) mágnesek horgonya gyanánt szolgál, hanem annak szabad vége még elegendőképen előrenyúlik, hogy a két (43 és 44) kiugrást közel a (45) végéhez érinthesse. Ezen (45) rúgó másik vége (45')-nél elszigetelten van az állványhoz erősítve. A (45) rúgón megerősített (44) toldalék szigetelőanyagból van, mely azonban a rugóval szilárd összeköttetésben áll. Ennélfogva a (42') karból áram juthat a (45) rugóba, ha a kar normális helyzetben a (43) toldalékkal érintkezik (2. ábra). Ellenben ezen két rész között áram nem mehet keresztül, ha a (42') kart a (41 42) elektromágnesek a 3A. ábrában föltüntetett helyzetbe hozták, úgy hogy a (42') kar a (44) szigetelő toldalékkal érintkezik. A 2. ábrában egy az állványból kiinduló hajlított (46) kar van föltüntetve. A (46) karnak függélyesen elrendezett szabad vége érintkezik a meghajlított (48) huzallal, mely a 8C. ábrából látható alakkal bír és forgathatóan van ágyazva a (49) tömbben (1. ábra), ezután keresztben végig megy a (8) állvány mellső lapján és szabad végén (49') szigetelő anyaggal van ellátva. A (45) rúgó a (45') szigetelőtől indul ki. végig megy a hajlított (48) huzal elszigetelt (49') része fölött és erre ráfekszik. (51)-nél egy elszigetelt csavar van a (8) állványon megerősítve, mely csavaron az (52) rúgó van elrendezve. A (13) mágnes horgonyán az (53) kar van megerősítve, melynek másik vége rendesen közel fekszik az (52) rúgóhoz, de ezzel nem érintkezik. Mihelyt a (13) mágnes gerjesztetik, az (53) kar az (52) rúgót érinti és ezt meghajlítja, mint a 3. ábra mutatja. Egyidejűleg a hajlított (46) kar a (48) huzal elszigetelt (49') végét arra indítja, hogy a (45) rúgót az (55) rugóval hozza érintkezésbe, mely utóbbinak egyik vége egy darab szigetelő révén (3. ábra) a kikapcsoló állványhoz van erősítve. Ennek következtében a (42') kar fölszabadul és ha a (41) mágnest gerjesztjük, a 3. ábrában föltüntetett helyzetbe jut. Ez esetben, ha a (41) mágnes tovább gerjesztetik mindaddig, míg az áram a (13 és 42) mágnesektől lekapcsoltatik, a (45) rúgó a (44) szigetelő darabbal összeköttetésben álló (42') karnak szabad végére fekszik. Ebben a helyzetben áram nem mehet át a (45) rúgó és a (42') kar között, mely utóbbi forgathatóan van az állványban ágyazva és úgy az állvánnyal, mint a (9) kapcsolófőtengellyel vezető összeköttetésbe áll. A leírt berendezés folytán minden fél, a melyik két egymással már összeköttetésben álló fél egyikével kiván összeköttetésbe lépni, mindenkor önmagát fogja kikapcsolni, hogyha főkapcsolója a két összeköttetésben álló két fél kontaktcsúcsának egyikét érinti. A (27) összekötő sodronyok elrendezése a kontaktcsúcs-csíkokon egyszerűen a 4., 4A., 4B., 5. és 5A. ábrákból kitűnik. A (25) kontaktcsíkok hátsó végükön kampókkal vannak ellátva, melyek az összekötő sodronyok által kellő távolságokban alkotott hurkokba kapaszkodnak. Az által, hogy ezen huzaloknak szigetelő burkolatát a kontaktcsúcsoknál leszedjük, tökéletes kapcsolást létesítünk a huzalok és kampók között, a nélkül, hogy a huzalok többi részeit szabaddá kellene tennünk. A kampók összeköttetési helyeit összeforraszthatjuk. A szigetelő anyagot a forrasztás megtörténtéig kissé visszatoljuk, úgy hogy azt később ismét előretoljuk és az összeköttetési helyet még jobban megvédjük. A (9) kapcsolófőtengely berendezésére és a különféle rajta elrendezett részekre igényt nem támasztunk; hasonlóképen nem igényelj ük új találmány gyanánt a (22) kontaktkarok és más effélék sajátságos szigetelési módját. A (9) kapcsolófőtengelyen van megerősítve a (17) agy. Ez ütköző gyanánt szolgál, a mennyiben a (8) állványt érinti és ily módon