16386. lajstromszámú szabadalom • Újítás födémeken és falakon

Megjelent 1 <S!>{). évi november lió 30-án. MAGY. SZABADALMI KIR hivatal SZABADALMI LE [RAS 1B3B6. szám, VIII.a. OSZTÁLY. Újítás födémeken és falakon. RINCKLAKE ÁGOSTON TANÁR MŰÉPÍTÉSZ MÜNSTERBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 junius hó 7-ike. Az oly födémek és falak, melyek akként készülnek, hogy a gerendák alatt vagy a falak oszlopai között ritkaszemű kender-, len- vagy más hasonló szövetet feszítünk ki, melyet azután gipszhabarccsal vonunk be, a hangot nemcsak nagyon rosszul szigetelik, de azonkívül nehezen állíthatók elő, minthogy a gipszhabarcsot a szokásos módon nehézkes és időt rabló műveletek segélyével lehet csak a szöveten megerősíteni. Ezeken a hátrányokon a szóban lévő újítás segít, mely az 1. és 2. ábrán födémeknél, a 3. ábrán falaknál alkalmazva látható. A födém (a) gerendái alatt (1. és 2. ábra) az egyes gerendák között lévő mezőkben (b) juta- vagy más szövet van kifeszítve, ez alatt pedig egy bizonyos távolságban kenderből, lenből, pamutból stb. készült (c) halászháló van megerősítve. Ezt a szerkezetet czement-, gipsz- vagy más gyorsan kötő habarccsal vonjuk be, mely a (c) hálón áthatol és a jutaszöveten stb. tapadva marad. A jutaszövet a növekvő súlya következtében behajlik és a háló szemeibe fekszik. A habarcs megkeményedése után a háló, a juta és a habarcs vékony, de elég ellentálló lemezt képez, melyet habarcs fölrakásával tetszés szerint lehet erősíteni. A gerendák alatt ily módon előállított egységes lemeznek az a nagy előnye, hogy hangszigetelő, mit főleg az idéz elő, hogy a jutaszövet fölső oldala, melyet a habarcs természetesen nem érhet, tehát hangszigetelő marad, mert az (a) gerendák alsó fölületével közvetlenül érintkezik. Falak előállításánál ugyanez a művelet ismétlődik, a különbséget csupán csak a falak függélyes helyzete okozza, minthogy míg a jutaszövet a födém készítésénél automatikusan fekszik a hálóra, addig a falak készítésénél a jutaszövetet kézzel kell a hálóra nyomni, mi oly módon történhetik, hogy először egy függélyes (d) hálót feszítünk ki (3. ábra) és azután egy gipsz- vagy más habarcsba áztatott (e) jutaszövetet nyomunk a hálóra, mely hálót a habarcs megkeményedése után a kellő vastagságú habarcsréteggel vonjuk be. Ha a falnak ez a része elkészült, a fal különböző pontjain kellő magasságú (f) kiugrásokat erősítünk meg, ezeken egy másik függélyes (g) hálót feszítünk ki, melynek külső fölületére ugyancsak czement- vagy gipszhabarcsba áztatott (h) jutaszövetet fektetünk és ezt a fölületet is kellő vastagságú habarcsréteggel vonjuk be. Ily módon a két fal között egy szigetelő (i) légréteget létesítünk, melynek vastagságát tetszés szerint lehet megszabni. Az ily módon előállított fal rendkívül sta-