16376. lajstromszámú szabadalom • Készülék ózon előállítására

Megjeleli) i Si»í) ^vi november liő 30-á'i. MAGY. KIH SZABADALMI 111 V A T A L SZABADALMI LEI RAS 16376. szám. IV/i- OSZTÁLY. Készülék ozon előállítására. TINDAL HENRIK BÁRÓ MAGÁNZÓ AMSTERDAMBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 május hó 26-ika. Az ozon gazdaságos, gyári úton történő előállítására irányult eddigi kísérleteknek az az alapelvük, hogy az ozonosítandó gázt többször tesszük ki a sötét kisülések hatá­sának és az elektródák között történő átve­zetése után mindannyiszor hűtésnek vetjük alá, hogy lehetőleg konczentrált anyagot ál­líthassunk elő. Ily módon tényleg sikerült tetemes konczentrácziót elérni, de a gyár­tási költségek a gázoknak gyakori lehűtése miatt igen nagyok voltak. Föltaláló azt tapasztalta, hogy igen ked­vező gazdasági hányados érhető el akkor is, ha a hűtést teljesen elhagyjuk, de az ozono­sítandó gázt hosszú úton, lehetőleg egyenle­tes és sűrű kisülési mezőn vezetjük át. Ennek megfelelően van a találmány tárgyát képező ozonosító szerkesztve. Az egyik elektróda egy félhenger alakú fémcsatornát képez, melynek fölületén men­nek a sötét kisülések végbe és mely vékony zománczréteggel van bevonva. Ezt a félhen­gert egy jól szigetelő üveglemez zárja el, úgy, hogy a fémcsatorna és az üveglemez egy zárt gázvezető csatornát képezzen. Az üveglemez egyúttal a másik elektróda tartó­ját is képezi, mely aránylag nagyszámú, fél­köralakú és az üveglemezen egy vonalban oly módon elhelyezett fémkorongból áll, hogy a vezetőcsatornában fekvő korongok élei a csatorna falával konczentrikusak legyenek. Minthogy a két elektróda egymástól tel­jesen egyenlő távolságban van alkalmazva, a nagyfeszültségű áram is tökéletesen egyen­letesen fog az elektródák között kiegyenlí­tődni, a nélkül, hogy a kiálló élek hiánya miatt valahol fényív képződhetnék. Ennek következtében a nagy feszültségű áramkörbe a 061. sz. magyar szabadalom szerint beikta­tandó ellenállások is igen kicsinyek lehetnek és a legtöbb esetben elégséges a félhenger alakú csatornának vékony zománczréteggel való bevonása. A zománczréteg arra szolgál, hogy az öntött vasnak, — mely olcsósága miatt a csatorna előállítására használható — fölületén lévő kis kiemelkedések hatását ki­egyenlíthessük és hogy a csatorna a belső fölületének drága csiszolása fölöslegessé vál­jék. A csatolt rajzon egy ily készülék egy ki­viteli módozata van példaképen bemutatva, nevezetesen: az 1. ábra a készülék hosszmetszete, a 2. ábra fölűlnézete. A 3. és 4. ábra az 1. és 2- ábránál jóval nagyobb méretben rajzolt részlet, mely a ké­szülék keresztmetszetét és egyik végének hosszmetszetét ábrázolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom