16375. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadékoknak ozon segélyével történő sterillé tételére

— 2 — A (d) csövek csatlakozására szolgáló (e) csőcsonkok magassága a henger egyes osztályrészeinél oly módon van megszabva, hogy a beömlő nyilás a fenéken, a kiömlő nyílás ellenben a hengerszakasz fölső részénél legyen. Ez által a következőket érjük el: Az ozonozott gáz alulról emelkedik föl, az (f) nyíláson jut a hengerbe és annak következtében, hogy a lemezek furatain áthalad, egyenletesen eloszlik és a hengert kitölti. A víz a szitahengereken a nyilak irányában, tehát az ozonnal ellenáramban áramlik át. Hogy tehát a keveréket, illetőleg a víz és ozon érintkezését olyan tartóssá tegyük, a milyenné csak lehet, a henger egyes rekeszeiben a víz be- és kiáramló nyílásait olyan változó magasságokban helyezzük el, hogy az egyes Rekeszekben a víz ismét részben egyenáramban mozogjon a gázzal. Míg tehát az ellenáram alkalmazása következtében kiadó hatást biztosítunk, az eredmény az által is kiválóan jó fog lenni, hogy az egyes rekeszek átfolyása közben a víz az ozonnal ismét egyenáramban mozog. A leírt berendezés igen természetesen a folyadékoknak az egyenáram elve alapján való sterillé tételére is használható. Ebben az esetben az egyes, az áttört lemezek által képezett rekeszek között lévő átvezető csövek ugyancsak igen fontosak, minthogy a vizet megfelelően gyakran keresztirányban vezetik át az áramló ozonon, tehát a víz igen természetesen sokkal szabadabban folyhatik, mintha az ozonnal együtt az áttöréseken volna kénytelen áthatolni. A csatlakozó csöveknek a jelzett módon való elhelyezése ekkor is igen fontos, minthogy az általában fölfelé áramló víz kénytelen az egyes rekeszekben inkább lefelé, tehát az áramló gázzal szemben ellenáramban mozogni. Sok esetben forrás vagy folyóvizet kell sterilizálni, melynél a vízfolyás feneke a sterilizáló berendezés fenekére viszonyítva természetszerűen mélyen fekszik, tehát egy külön szivattyútelep szükséges, a mely a vizet a sterilizáló készülékbe emeli. Ez által a sterilizálás költségei tetemesen növekednek és a kísérletek azt igazolták, hogy a vízemelés költségei az ozongyártás költségeinek négy-ötszörösét teszik. A 3. ábrán látható berendezésnél a sz -vattyútelep segélyével való vísemelés fölöslegessé válik és így ugyanazon erőfogyasztás mellett a berendezés munkabírása háromnégyszeressé válik. A sterilizáló hengert több részre bontják szét, melyeken a sterillé teendő víz egymásután folyik át, úgy hogy a víz és ozon ellenáramának elve minden részben ki van vive. A megosztott sterilizáló henger mindkét része egy aknában van elhelyezve, úgy hogy vízemelés alig szükséges vagy ha a helyi viszonyok túlságos nehézségeket okoznak, csak kis mértékben szükséges. A 3. ábrán a sterilizáló henger két (A B) részre van osztva. A henger berendezése az 1. és 2. ábrának felel meg. Az áttört (a) lemezek egyes rekeszeket képeznek, melyek egymással oldalt alkalmazott (b) átvezető csövek segélyével közlekednek. A két (A B) részt a (d) cső köti egymással össze. A víz bevezetése az (e), az elvezetése az (f) csövön történik, mely utóbbi a (g) vezetékbe megy át. A rajz sematikusan ábrázolja, hogy a (g) elvezető cső az (e) bevezetőcsőnél mélyebben fekszik, tehát hogy a víz az (A) és (B) részeken állandóan keresztül folyik, a nélkül, hogy munkát kellene kifejteni. A be- és kiömlési cső között csak a csekély ellenállás miatt kell bizonyos szintkülönbségnek lennie. Magától érthető, hogy a sterilizáló hengereknek a leírt módon a terepszín alatt való elhelyezése oly berendezéseknél is czélszerű, melyeknél a folyadék és gáz egyenáramban áramlik. Ép úgy lehet, — ha az akna elég mély — a meg nem osztott hengert is alkalmazni, tehát fölösleges a henger megosztása, illetve több hengerrésznek egymásután való kapcsolása. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Készülék folyadékoknak ozon segélyével történő sterillé tételére, az által jellemezve, hogy a folyadékokat a sterilizáló hengerbe a (d) átvezető csöveken vezet-