16352. lajstromszámú szabadalom • Újítások ívlámpákon

— 2 — sítve. Ezen állásban a nehézségi erő hatása következtében a (h) emeltyűk fölső végei kifelé fordulnak, miáltal a fölső szénrudat szabadon bocsátják, mely tehát szabadon lecsúszhatik az alsó szénrúdhoz. Ha a lámpát bekapcsoljuk, az (e) fegyverzet fölfelé vonzatik, mely először is a (g) peczkek segélyével a (h) emeltyűket akként állítja el, hogy azok a szénrudat megfogják, miáltal ez a fényív létesítése czéljából az emeltyűkkel együtt megemeltetik. Ha a szénrudak elhasználódtak, (a mi igen kis mértékben történik, mivel azok előnyösen légmentesen vannak elzárva) a fegyverzet ismét lecsúszik, minek következtében a (h) emeltyűk a szénrudat szabadon bocsátják, úgy hogy ez ismét lefelé csúszik. Az (a) szekrény aljához elszigetelten az (1) henger van megerősítve, mely utóbbinak alsó végébe az (m) keretnek fölső vége van becsavarolva; az (m) keret a szénrudakat körülvevő (n) üveghenger befogadására szolgál. A keret központos nyílásába egy korong van becsavarolva, mely szigetelten van a sárgarézből készült központos (o) részhez erősítve; ezen (o) rész alsó végén a (p) korongot hordja, mely az (n) üveghenger tartójául és záró süvege gyanánt szolgál; az üveghenger az (m) keret fenekét képező (q) korongon van elhelyezve. Az (o) rész központos hengeres része négy függélyes hasítékkal bíró szárnnyal van ellátva, mely szárnyakban az (r) kontaktusok vannak elrendezve; ezen kontaktusok az (s) peczkekkel akként vannak a szárnyakhoz erősítve, hogy befelé fordulni és így az áramnak a fölső szénrúdhoz való vezetésére szükséges kontaktust létesíteni igyekszenek. A fölső szénrúd közel fölső végéhez a gyűrűalakú (t) horonnyal van ellátva, melybe az (r) kontaktusok, ha a szén már annyira elégett, hogy a horony ezen kontaktusokkal egyenlő magasságba jutott, bekapcsolódnak úgy, hogy ezen horony a szénrúd további lecsúszását megakadályozván, önműködő megszakító gyanánt szolgál. Az (1) henger külső fölületén a (v) bordák vannak elrendezve, melyek a rovátkolt (w) szigetelőket hordják; a rovátkákon az áramkör ellenállási tekercselése van elrendezve, mely egy szalagrúgó által képeztetik (3. ábra), melynek majdnem egész fölülete van érintkezésben a levegővel. Ez által a képződött meleg majdnem teljesen elvezettetik. Az ellenállási cséve ezen elrendezésével lényeges helymegtakarítást érünk el. A vonalkázottan föltüntetett külső ernyő vagy reflektor körül (1. ábra) az (a) szekrény és az (1) henger között a csavarmenetekkel ellátott, fémből készült vékony (x) süveg van megerősítve; ugyanily csavarmenetekkel van ellátva az ernyő vagy reflektor nyaka is, miáltal az ernyőnek megerősítésére szolgáló szokásos fémrészei elesnek. A solenoid mágneses köre fölső végén a befelé nyúló és lefelé kúposán vékonyuló lágy vasból készült (y) résszel ismeretes módon záratik, hogy ezen (y) rész a fegyverzet fölső végét befolyásolhassa. A leírtakból világos, hogy az ezen újításokkal ellátott lámpa működése és szerkezete a lehető legegyszerűbb és ezenkívül az egyes részek mérete a minimumra van redukálva, miáltal a lámpa nagysága és előállítási költsége szintén jelentékenyen csökkentetik. A G—11. ábrák a lámpa fölső részének egy más foganatosítási alakját láttatják, melynek értelmében az előbbiekben leírt lámpát váltakozó áramnál is használhatjuk. A 6. és 7. ábrák a lámpa fölső részének két egymásra derékszögben álló függélyes metszetét tüntetik föl. A 8. ábra fölűlnézet. A 9. ábra metszet a 7. ábrának X—X vonala szerint. A 10. és 11. ábrák a solenoidnak oldalnézetét illetőleg fölűlnézetét láttatják. Azon részek, melyeknek szerkezete az előzőkben leírt lámpa részeivel megegyezik, ugyanazon betűkkel vannak jelölve, mint az 1—5. ábrákban. Ezen szerkezetnél a fölső szénrudak kapcsolási szerkezetét ellenőrző (e) csövet körülvevő egyetlen központos solenoid helyett két, oldalt elrendezett (1 1) solenoid van alkalmazva (7. ábra), melyeknek (2 2) magja a (3 S) lánczokon vannak fölfüggesztve; a lánczuk az (a) szekrényen nyugvó (5 5) csap-