16316. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tápszerkezet gőzkazánok számára

szó szelep gyanánt a (H) forgó tolattyú van föltüntetve, míg a 4. ábrában egy másik példa gyanánt egy dugattyús tolattyú van bemutatva, melynek dugattyúját a fűtő az (m) rúd segélyével tolhatja ide-oda. Ha ily (H) váltó szelep gyanánt emelkedő szelepet alkalmazunk, akkor czélszerű a két (a) és (e) cső torkolatait a szelepkamarában az 5. ábrában bemutatott módon elrendezni és az elzáró (v) szelep tányért a két torkolat között elhelyezni, valamint az (f) csövet is a kamra azon részébe betorkoItatni, mely azon két nyílással közlekedik; ezen elrendezés a közönséges három osztású szelepet adja, mely szintén megfelel a jelen váltó szelep föltételeinek; a (v) szeleptányér baloldali szélső helyzetében az (a) cső el van zárva és az (e) cső az (f) cső felé nyitva van; a jobboldali szélső helyzetben az (e) cső van elzárva és az (a) cső van nyitva az (f) cső felé; a közép állásban végre mindkét (a) és (e) cső nyitva van az (f) cső felé. Az imént leírt elrendezésű, valamennyi váltó szelep működési módja azonos úgy, hogy elegendő ezen működést csak az 1. ábrában föltüntetett szerkezeten leírni, a melyen váltó szelep gyanánt a (H) forgó tolattyú van alkalmazva. Ha a fűtő táplálni akarja a kazánt, akkor a (H) forgó szelepet az 1. ábrában bemutatott állásból a 2. ábrában föltüntetett állásba hozza; evvel elzárja a kazánba a normális vízszin magasságában betorkoló (a) csövet és nyitja a kazán gőzterébe vezető (e) csövet; a (D E) tápszivattyú (D) gőzhengerei tehát tiszta gőzt kapnak, minek folytán ezen szivattyú gyors mozgásba jön, az (E) szivattyúhengerek a (b) csövön át vizet szívnak föl az (F) víztartályból és azt a (c) csövön át a (C) kazánba szorítják. Miután a fűtő eléggé táplálta a kazánt, visszahelyezi a (H) váltó szelepet az 1. ábrában bemutatott állásba, ezzel ismét elzárja az (e) gőzcsövet és nyitja a normális vagy minimális (A B) vízszinten a kazánba torkoló (a) csövet; minthogy a fűtő ezen (A B) szin fölé táplálta a kazánt, a tápszivattyú gőzhengereibe víz jut és a szivattyú, minthogy a gőzhengerek csöveiben és vezényművében a víz sokkal nagyobb súrlódásnak van alávetve, mint a gőz, egész lassan jár tovább, minek folytán a kazán vízszine lassankint sülyed, míg azt a fűtő újból nem táplálja. Ez a gőzkazánnak a fűtő részéről történő táplálásának rendes folyamata, melynél az a (H) váltó szelepet időről időre elállítja. Ha azonban a fűtő elfelejti a váltó szelepet kezelni, akkor ezen váltó szelep állására nézve, a melyben azt a fűtő az utolsó kezelés alkalmával hagyta, három eset lehetséges: 1. A váltó szelep lehet az 1. ábrában föltüntetett szélső állásban; 2. a szelep a 3. ábrában föltüntetett, a szélső állások közti valamely középállásban lehet; 3. A szelep lehet a 2. ábrában föltüntetett másik szélső állásban. 1. eset. Az (e) gőzcső el van zárva és (a) cső nyitva, míg a kazán vízszine az (A B) normális magasság fölött áll, a szivattyúba nyomó víz jut a kazánból úgy, hogy a szivattyú csupán vízzel hajtatván egészen lassan jár tovább; ha ezután a kazán vízszine a normális szin alá sülyed, akkor a szivattyúba az (a) cső útján gőz áramlik, minek következtében a szivattyú gyorsan kezd járni és a vízszint csakhamar normális magasságra emeli; mihelyt a víz ezt túlhaladta, a szivattyúba ismét víz jut, ez tehát ismét lassan kezd járni; a kazán vízszine ismét sülyed, míg az (a) csövön át újból nem áramlik be gőz és a szivattyút gyors működésbe hozza; ezen folyamat mindig ismétlődik; a készülék tehát önműködően idézi elő, hogy a vízszin normális magassága körül szűk határok közt ingadozzék; a kazánban vízhiány ezek után nem állhat be. 2. eset. Ha a fűtő a váltó szelepet valamely középállásban (3. ábra) hagyta, akkor mindkét (a) és (e) cső egészen vagy részben nyitva van. Ha ekkor a kazán vízszine az (A B) normális magasság alatt áll, akkor a tápszivattyú gőzhengerei az (e) csövön és az (a) csövön át kapnak gőzt, a szivattyú tehát gyors működésbe jön és a vízszint csakhamar