16314. lajstromszámú szabadalom • Vízmérő

Megjelent 1899. évi november lió 15-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 16314- «za,m. VII/f. OSZTÁLY. Vizmérő. REISERT JÁNOS MÉRNÖK KÖLNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 márczius hó 22-ike. A találmányom tárgyát egy egyszerű szerkezetű, rendkívül pontos vízmérő képezi, melynél számos, a régebb vízmérőknél föllépő hátrány el van kerülve. Ugyanis a legtöbb eddig használt vízmérőnél szelepek és csapok voltak alkalmazva, minek következtében a működésük helyességére a víz tisztasága rendkívül nagy befolyást gyakorolt és tisztátalan víz mérésénél a szelepek vagy csapok a közöttük lerakodó tisztátalanságok miatt nem működtek elég pontosan. A jelzett hátrányok elkerülésére dobos vízmérőket kezdtek alkalmazni, melyeknél a megmérendő vizet egy kamarákra osztott dob közepén az egyes kamarákba vezették be, úgy hogy a kamarák vízzel bizonyos fokig megteltek és azután kiürültek, a dobot egyoldalúan terhelő túlsúly a dob forgását idézte elő. Hogy ily dobokon víz megmérés nélkül át ne folyjék, a doboknak könynyen kell forogniok, mi ismét azt idézte elő, hogy a dob a gyors forgás következtében túlságosan nagy vízmennyiséget jelzett. A szóban lévő vízmérőnél eme hátrányok föl nem lépnek, miután gondoskodtunk arról, hogy mindegyik dob csak egy bizonyos fokig teljék meg. A mellékelt rajzlapokon az 1—4. ábrák a találmánybeli vízmérőnek első kiviteli alakját mutatják be, melynél a víz, a nélkül, hogy valamely elosztó szerkezeten menne át, a középről közvetlenül folyik a kamarákba. Természetes, hogy az ilyen vízmérőknél, ama vízmérőktől eltérően, a melyeknél a víz a dob kerületén folyik be, vagy melyeknél elosztó szerkezet van a belső vezeték és a tulajdonképeni mérőkamarák közé beiktatva, az egyoldalú túlterhelés nem idéz elő forgást, ha csak nem alkalmazunk oly külön berendezéseket, melyek ezen forgás előidézésére szolgálnak. Ha ugyanis a dobot oly módon osztanók föl kamarákra, a mint az legtermészetesebbnek látszik és a mint az eddig, igaz hogy elosztó szerkezettel bíró vízmérőknél történik is, hogy az egyes kamarák választó falai sugárszerűen volnának elrendezve, állandó forgó mozgás, mint az az első tekintetre belátható, nem léphetne föl. Ez okból a jelen vízmérőnél az egyes választó falak nincsenek sugárirányban elrendezve, mint az az 1. ábrából látható. Ennek következtében a forgást előidéző mindenkori legalsó két kamaránál a vízzel megtöltött tér az egyik oldalon nagyobb, a másik oldalon pedig kisebb, tehát ha az egyes kamarák között lévő válaszfal — mint az az 1. ábrán látható — a sugártól balfelé hajlik el, jobboldalt lép föl túlterhelés és a dob