16291. lajstromszámú szabadalom • Lövedék kézi lőfegyverek számára

— 2 — A 4. ábrában egy, a fegyver csövén már keresztülhajtott lövedéknek oldalnézete van föltüntetve. Az 5. ábrában a lövedéknek egy része van nagyobb méretben föltüntetve, mely egy­szersmind a drótbetéttel ellátott zsinór szer­kezetét is láttatja. A 6. ábra ugyanennek harántmetszetét tünteti föl a fegyvercső átjárása után. A 7. ábra a fegyver csövének harántmet­szete. A lövedék teste (1. ábra), mely ólomból vagy más lágy fémből van készítve, a hen­geres (a) részből, a kúpos (b) részből, a hen­geres (a) rész végein lévő (c) és (d) hornyok­ból és az (e) és (f) karimákból áll. A hengeres (a) rész az oldalas (c) és (d) hornyok között egy nem mély spirálalakú (g) horonnyal van ellátva. Az (a) rész köré egy lenből, gyapotból vagy más rostos porozus anyagból készült erős (h) zsinór van fek­tetve, melynek (i) végei a (c) illetve (d) ho­ronyban fekszenek, míg a zsinórnak az utób­biak között lévő része a (g) horonyban erő­sen az (a) rész köré van tekerve. A (h) zsi­nór (i) végeit akként erősítjük meg, hogy az (e) és (f) karimák által leborítjuk (1—3. ábrák). Ekként a zsinór állandóan szorosan körültekert állapotban marad és expanzió föllépését kizárja. A zsinór viaszkkal vagy zsirral lehet bekenve, a mikor is a zsinór pórusai tartalmazzák a kenőanyagot. A zsi­nór körültekerése által képezett köpeny meg­akadályozza, hogy az ólom a csővel érint­kezésbe jöjjön és utóbbira rátapadjon, ezen köpeny a fegyver elsütésekor lazán a cső huzagaiba is belefekszik és a csövet minden lövéssel tisztítja, úgy hogy a fegyvert igen sokszor lehet elsütni, a nélkül, hogy az ólom­tól vagy a töltés szennyétől bepiszkolódnék. Ha a lövedék a czélba ütődik, az átütési képesség tetemesen nagyobb, mert a löve­dék alakja nem változott meg lényegesen, nem lapul meg, mert a köpeny minden olda­las expanziót kizár. A robbanóanyagnak hirtelen nyomása, va­lamint a lövedék fölütődése is hirtelen ütés­ként hat és a lövedék expanzióját igyek­szik előidézni. Ezt az imént leírt köpeny megakadályozza, miáltal nagyobb sebességet és átütési képességet érünk el. Az 5. és 6. ábrákban föltüntetett lövedék köpenyére erős, de engedékeny anyagból, pl. vörös rézből vagy lágy aczélból készült mag­gal bíró zsinórt használunk föl, hogy ezen mag által a zsinórnak nagyobb szilárdságot kölcsönözzünk. A zsinór magvát képező dró­tot folytonos gyapot, kender vagy hasonlók­kal vonjuk be, hogy a kenőanyagot fölvegye és a drótnak a fegyver csövével való érint­kezését megakadályozza. A drót ezen bevo­natának nem kell nagyon erősnek lennie, te­hát több kenőanyagot fog fölvenni, mintegy erős és kemény zsinór, egyszersmind enge­dékenyebb is. Minthogy a zsinór tekerületei igen közel és szorosan fekszenek egymáshoz, a bevonat föl nem sodródhatik és egyetlen része sem válhatik le. Miután a (j) drót a lö­vedék köré és a (k) bevonat a (j) drót köré transzverzálisán van tekerve, a bevonat rostjai szabad részeiken főképen párhuzamo­san haladnak a lövedék hossztengelyével, úgy hogy ezen állás által a rostok szaka­dása el van kerülve. A zsinórt géppel is lehet a lövedék közé tekerni, miáltal az előállítási költségek te­temesen redukálódnak. Ekként igen olcsó lö­vedéket állíthatunk elő, mely a fegyvercsö­vet keni, tisztítja, föl nem hevíti és meg nem sérti, miáltal egyszersmind a hordképes­ség és átverési képesség is tetemesen növe­kedik, továbbá nagy forgási sebességet is érünk el. Ezen lövedék különösen kézi lőfegy­verek számára alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lövedék, mely egy hengeres (a) részből áll, mely végeihez közel köralakú (c d) hornyokkal, evvel szomszédos radiális (e) (f) karimákkal és spirális alakjában kö­réje tekert (h) zsinórral vagy rostos anyaggal bevont dróttal van ellátva, mely zsinór illetve drót az (a) részt burkolja, hogy a lövedék oldalas expanzióját meg­akadályozza, a hol is az említett zsinór végei a köralakú (c d) hornyokba vannak fektetve és abban az (e f) karimák lehaj­tása által rögzítve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom