16270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasforgácsok beolvasztására

Megjelent 18í)9. évi november hó O-án. MAGY. KIR. SZABADAT.MI 1ftÍÍÍ HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 10270. szám. XII/'l OSZTÁLY. Eljárás vasforgácsok beolvasztására. CASPAB KÁROLY MÉRNÖK STUTTGARTBAN ÉS MÜLLER FERENCZ JÓZSEF GÉPGYÁROS PRAG-BUBNÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 junius hó 28-ika. Ezen találmány ezélja az, hogy különö­sen a szürke öntöttvas eszterga- és fúró­forgácsait, a hogy azok öntöttvas-tárgyak megmunkálásánál keletkeznek, kupolókemen­czében említésre méltó salakképződés nélkül és aránylag csekély veszteséggel szürke, jó, tömör, szívós és könnyen megmunkálható ön­töttvassá beolvaszthassuk. Az eljárást az alábbiakban leírt módon hajtjuk végre. A szennytől, idegen fémek­től és egyéb tisztátalanságoktól lehetőleg megtisztított forgácsokat (a rozsda, ha nem túlságosan erős, nem káros) vassodronyros­tán (kb. 3 mm. hurokbőséggel) átrostáljuk; a mi át nem hull, azt zúzzuk és ugyanazon rostán újra rostáljuk. Azután a rostált for­gácsokból 190 kgot mérünk le és 10 kg. durván porított 12°/o szilicziumot tartalmazó ferroszilicziumot adunk hozzá, melynek azon­ban csak lehetőleg kevés mangánt szabad tartalmaznia. Ily módon 5 kg. ferrosziliczium .jut 95 kg. fémporra. Ezután a 200 kg. fém­port egy nagy, kb. 4 mm. vastagságú bá­doglemezre öntjük és a porból lapáttal gyű­rűalakú rakást alakítunk, melynek belső te­rébe 16 1. (azaz 100 kg. fémre 8 1.) kőszén­kátrányt töltünk és az egészet gyorsan és alaposan összekeverjük, úgy a mint beton­készítésnél szokás. Ez néhány perez alatt ké­szen van és a tömeg ez által plasztikus min­tázó - homok sűrűségét veszi föl. Ekkor lapáttal alkalmas vasformákba töltjük és ezekben a lapát hátsó fölületével lesulykol­juk, mire a formákat a bennök lévő tömeg­gel együtt cseresznyepiros izzásban lévő lángkemenczébe visszük be, hol a kátrány­gőzök azonnal meggyúladnak és a kemen­czét tovább fűtik; ha valamelyik forma cse­resznyepiros izzásba jut és nem fejleszt többé égő gázokat, kivesszük a kemenczéből és föl­fordítjuk, mire az izzított tömeg szilárd izzó­darab alakjában kihull, melyet úgy a mint van, egyszerűen a kupoló-, Martin- vagy más kemenczébe vetünk beolvasztás végett. A visszamaradó kátránykoksz, mely a többi kátrányalkatrész elégése után képződik, rendkívül erősen tapad és ennek következté­ben a forgácsok igen erős kötőszerét ké­pezi, mely csaknem tiszta szénből áll és ennélfogva azokat a kemenczében való ol­vasztásnál az oxydácziótól megvédi, sőt bi­zonyos körülmények között még valamivel több szénenyt visz be az olvasztott öntött­vasba. A hozzáadott ferrosziliczium minden körülmények között megakadályozza azt, hogy a forgácsok annyira értékes sziliczium-

Next

/
Oldalképek
Tartalom