16270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasforgácsok beolvasztására

Megjelent 18í)9. évi november hó O-án. MAGY. KIR. SZABADAT.MI 1ftÍÍÍ HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 10270. szám. XII/'l OSZTÁLY. Eljárás vasforgácsok beolvasztására. CASPAB KÁROLY MÉRNÖK STUTTGARTBAN ÉS MÜLLER FERENCZ JÓZSEF GÉPGYÁROS PRAG-BUBNÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 junius hó 28-ika. Ezen találmány ezélja az, hogy különösen a szürke öntöttvas eszterga- és fúróforgácsait, a hogy azok öntöttvas-tárgyak megmunkálásánál keletkeznek, kupolókemenczében említésre méltó salakképződés nélkül és aránylag csekély veszteséggel szürke, jó, tömör, szívós és könnyen megmunkálható öntöttvassá beolvaszthassuk. Az eljárást az alábbiakban leírt módon hajtjuk végre. A szennytől, idegen fémektől és egyéb tisztátalanságoktól lehetőleg megtisztított forgácsokat (a rozsda, ha nem túlságosan erős, nem káros) vassodronyrostán (kb. 3 mm. hurokbőséggel) átrostáljuk; a mi át nem hull, azt zúzzuk és ugyanazon rostán újra rostáljuk. Azután a rostált forgácsokból 190 kgot mérünk le és 10 kg. durván porított 12°/o szilicziumot tartalmazó ferroszilicziumot adunk hozzá, melynek azonban csak lehetőleg kevés mangánt szabad tartalmaznia. Ily módon 5 kg. ferrosziliczium .jut 95 kg. fémporra. Ezután a 200 kg. fémport egy nagy, kb. 4 mm. vastagságú bádoglemezre öntjük és a porból lapáttal gyűrűalakú rakást alakítunk, melynek belső terébe 16 1. (azaz 100 kg. fémre 8 1.) kőszénkátrányt töltünk és az egészet gyorsan és alaposan összekeverjük, úgy a mint betonkészítésnél szokás. Ez néhány perez alatt készen van és a tömeg ez által plasztikus mintázó - homok sűrűségét veszi föl. Ekkor lapáttal alkalmas vasformákba töltjük és ezekben a lapát hátsó fölületével lesulykoljuk, mire a formákat a bennök lévő tömeggel együtt cseresznyepiros izzásban lévő lángkemenczébe visszük be, hol a kátránygőzök azonnal meggyúladnak és a kemenczét tovább fűtik; ha valamelyik forma cseresznyepiros izzásba jut és nem fejleszt többé égő gázokat, kivesszük a kemenczéből és fölfordítjuk, mire az izzított tömeg szilárd izzódarab alakjában kihull, melyet úgy a mint van, egyszerűen a kupoló-, Martin- vagy más kemenczébe vetünk beolvasztás végett. A visszamaradó kátránykoksz, mely a többi kátrányalkatrész elégése után képződik, rendkívül erősen tapad és ennek következtében a forgácsok igen erős kötőszerét képezi, mely csaknem tiszta szénből áll és ennélfogva azokat a kemenczében való olvasztásnál az oxydácziótól megvédi, sőt bizonyos körülmények között még valamivel több szénenyt visz be az olvasztott öntöttvasba. A hozzáadott ferrosziliczium minden körülmények között megakadályozza azt, hogy a forgácsok annyira értékes sziliczium-