16228. lajstromszámú szabadalom • Szénhydrogén-gőzlámpa gázizzófény számára

levegőt bocsátanak be, mely az acetyléngáz­zal elegyedve, a (C) lángzón kék Bunzen­lángot ad; a (Cl) cső alkalmas (c2 c3) sze­lepekkel van ellátva az acetyléngázáram sza­bályozására. A csövet és a lángzót alkal­mas módon a lámpa kupakja vagy (c4) ken­gyelek hordhatják. A gyakorlatban kitűnt, hogy a lámpa fön­tebbi elrendezésével és acetyléngáz alkalma­zásával az elgőzölögtető kígyót néhány má­sodpercz alatt és rendkívül csekély költség­gel igen sokszor fölmelegíthetjük és hogy a lámpa nagyon rövid idő alatt üzembe he­lyezhető. A (B) levegőbevezető csővel a (D) ke­verőkamra cső áll összeköttetésben, mely • fölfelé a (B) cső (Bl) fejdarabján megy ke­resztül és a két cső között a (B2) kamrát alkotja, mely az elgőzölögtető kígyó kibo­csátó nyílását védi és azt hűti. A (D) ke­verőkamra cső másik vége az (E) keverő­kamrába lép be, mely tetszőlegesen lehet szerkesztve és arra való, hogy a szénhyd­rogén gőzt és a levegőt alaposan elegyítse, mielőtt á lángzóhoz jutnának. A keverő­kamrát az (El) csavardugó zárja el és ezzel a csavardugóval az (E2) állítógyűrű áll ösz­szeköttetésben, melynek segítségével a sze­lep mozgása határolható. Az (E) keverőkamrával az (F) lángzó van szekötve, mely több (f) nyílással bír, me­lyeken át a gáz kifelé és lefelé hajtatik. A lángzón ül a (Gl) tartó, mely több ra­diálisán kiálló karral van ellátva, melyek több izzóanyagból való (G) köteget horda­nak. A kötegek úgy vannak elrendezve, hogy az (F) lángzó lángja azokat közvetlenül éri, izzítja és ez által a kivánt világítást léte­síti. Ismeretes, hogy az ilyen fajta gázizzó­lámpáknál a fúvóka, melyen a szénhydro­géngőz keresztül szoríttatik, nagy hátrányt képvisel, minthogy eldugul és kellemetlen zúgó hangot okoz. Hogy ezt a kellemetlenséget elkerüljük, az elgőzölögtető (Al) részén külön (H) fú­vókát erősítünk meg. Ez a fúvóka áll az üreges, az (Al) részhez formált (h) tolda­lékból, melybe a (Hl) dugó van becsavarva; ez utóbbi a (h2) nyílással ellátott kúpalakú (hl) középrésszel bír, mely nyíláson a gőz keresztülmegy. A (h2) nyílást az (i) tű sza­bályozza, mely (I) szeleprúdon ül; ez utóbbi a (D) keverőkamra csövön, az (El) dugón, a keverőkamrán és az (E2) állítógyűrűn megy keresztül és itt (il i2) állító csavar­tokokkal és a reczézett (II) koronggal van ellátva. Ha a fúvóka belsejében kevés szén ta­lálna lerakódni, az nehézségénél fogva a fön­tartott (H2) részbe hull, mely a (Hl) dugó kúpalakú (hl) részét körülveszi és a dugó kivétele által eltávolítható. Az (i) tű a sze­leprúd segítségével működtethető és pedig nemcsak a fúvóka szabályozása czéljából, hanem azért is, hogy a (h2) nyílást a lera­kódásoktól megtisztítsuk. Kitűnt továbbá, hogy ezzel az elrendezéssel a kellemetlen zúgást elkerülhetjük. A lámpa kezelése a föntebbiek után ön­ként érthető. Csak azt kell megjegyeznünk, hogy a lámpa üzembehelyezésekor a (c2) szelepet nyitjuk és az acetyléngáz-levegő elegyet a (C) lángzónái meggyujtjuk. Ez által az elgőzölögtető gyorsan fölmelegszik, úgy hogy csaknem közvetetlenül utána a (t) szelepet nyithatjuk, hogy szénhydrogént bo­csássunk az (A) elgőzölögtető kígyóba, hol az elgőzölög, az (Al) részből a (H) fúvókán át kilép és a (D) csövön át az (E) keverőkam­rába jut, hol a gőznek és a (B) csövön át be­lépő levegőnek elegyedése befejeződik. Ez­után az elegy az (F) lángzóhoz jut, hol meg­gyujtjuk. A láng a (G) kötegeket éri, ezeket fehérizzásba hozza és a kivánt világítást lé­tesíti. A fúvókát szabályozó (i) tűt az (II) bü­työkdarab, az (il) és (i2) állítócsavartokok és az (E2) állítógyűrű segítségével kellően beállíthatjuk. Az alkatrészek szerkezete és elrendezése aránylag egyszerű és a gőznek és levegőnek egyenes irányú utat szab meg a keverő­kamra csövén át. Ezen körülmény, valamint a (H) fúvóka folytán a zúgást elkerüljük. Ezenkívül az acetyléngázlángzónak szorosan az elgőzölögtető melletti elrendezése lehe­tővé teszi az acetyléngáz-levegőelegy nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom