16226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék érczeknek, különösen aranytartalmúaknak amalgamálás útján való kezelésére

Megjelent 1899. évi november hó 7-én. MAGY. 1® KIH. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 16226. szám. XH/b. OSZTÁLY. Eljárás és készülék érczeknek, különösen aranytartalmúaknak, amalgamálás útján való kezelésére. LAGARRIQUE LAJOS MÉRNÖK PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 junius hó 20-ika. A jelen találmány tárgyát képező eljárás a föltaláló által «kapillaris immersio»-nak elnevezett tüneményen alapszik és abban áll5 hogy homokot vagy más poralakú anyagokat higanyba helyezünk el, melybe valamely szilárd testet hozunk be és ott állandó mozgásban tartunk, mely testet aztán a higanyból is eltávolítunk, a mikor is a homok és a poralakú anyagok a szilárd testhez fognak tapadni. Ezen tapadás a kapillaritás tüneményének a következménye, melynek folyományaként a folyadékok fölszine ezeknek a bemártott testhez való tapadása vagy nem tapadása konkáv vagy konvex meniskust képez. Ezen kapillaritás azonban közvetlen befolyásai van két szilárd testnek egymáshoz való tapadására, is. Ugyanis két egymással érintkező szilárd testnek tapadása nem befolyásoltatik, ha azokat oly folyadékba mártjuk, mely a testek föliileteit nem nedvesíti be, vagyis mely azok fölületeihez nem tapad; ellenben, ha az egymáshoz tapadó szilárd testeket oly folyadékba mártjuk, mely azokat megnedvesíti, akkor a két szilárd test egymáshoz való tapadása csökken, sőt teljesen meg is szűnhet. A mondottakról könnyen meggyőződhetünk, ha két rézlemezt, melyeknek egyike amalgamálva van, homokkal behintjük és ezután higannyal leöntjük; ekkor azt fogjuk látni, hogy a higany az amalgamált rézlemezről az összes homokot lemossa, míg ez a másik lemezen rajta marad bármennyi higanyt öntünk is a lemezre. Ezen tünemény okát a meniskus alakjából magyarázhatjuk meg, a mennyiben a meniskus konkáv vagy konvex volta szerint a folyadék a lemezhez tapadó homok és a lemez föltilete közé behatolhat vagy nem. A tapasztalat továbbá még azt is mutatta, hogy a higany- és a homokréteg vastagsága nem befolyásolja a szóban forgó tüneményt, mivel bármilyen vastag higanyréteget alkalmazunk is, a homokot még sem vagyunk képesek lemosni. Ugyanezen tünemény mutatkozik természetesen akkor is, ha egy homokkal bevont lemezt valamely higannyal megtelt tartályba mártunk be, a mikor is a homok a lemezről nem fog leválni; ezen bemártás történhetik tetszőleges mélységig, mivel az egyensúlyi állapot vagyis a homok és higany relatív sűrűségei a nyomástól függetlenek. Ebből az elvből kiindulva, már most igen sok oly készüléket lehet létesíteni, melyeknél egy folytonos fölület bizonyos sebességge