16205. lajstromszámú szabadalom • Munkásellenőrző óra
- 5 -raazva ; ezen 007) állttógyüríik és a (104) kar alatt lévő külön (LOS) állítógyűrük között (109) spirális rúgók vannak elrendezve, melyeknek az a czéljuk, hogy a (108) gyűrűket a (104) kar alsó oldalához szorítsák, úgy hogy a tengely forgásának elegendő súrlódás álljon szembe és az orsó alkalmas helyzetben tartassék meg. Mindegyik (103) tengely alsó vége (110) kapcsoló kereket hord és a-(103) tengelyek alatt (112) vízszintes tengely fekszik, melynek végeire (111) kapcsoló kerék van erősítve; a (112) tengely forgatható és a főállvány alsó részében fekvő csapágyaiban hosszirányban eltolható. Közel az egyik végéhez a (112) tengely a (113)zárókereket hordja, mellyel az (56) működtető emeltyű egy lelógó karjára forgathatóan ágyazott, rugós (114) kilincs együtt dolgozik. Ennélfogva az (56) emeltyűnek minden lefelé mozgásakor a (112) tengelynek kis mértékben forognia kell; a hátrafelé való mozgást e mellett egy külön, az állványba ágyazott (116) kilincs akadályozza meg. A (114) kilincs vége olyan hossszu, hogy a (112) tengely hosszirányba eltolható, a végből, hogy mindegyik (111) kerék tetszés szerinti érintkezésbe legyen hozható (110) kerekével. Miut án a (113) tengely egyik irányban forgatható, ennélfogva a festékszalagnak az egyik orsóról a másikra kell fölcsavarodnia a szerint, hogy a (110) kerekek közül melyik befólyásoltatik. A (112) tengely közel a közepéhez a kónikus (117) kiugrással van ellátva, mely a V-alakú (118) rúgóval együtt működik (11. ábra). Ez a rúgó arra szolgál, hogy a tengelyt a két, itt tekintetbe jövő helyzetben megtartsa, mi mellett ezen tengely vagy az egyik vagy a másik (103) orsótengellyel van összekapcsolva. A (112) tengely eltolása a (119) emeltyű segélyével történik (2. és 9. ábrák), mely (120)-nál forgathatón van a főállványba ágyazva. Az emeltyű fölső vége villaszerű, úgy hogy a (100) festékszalag keresztülmehet. Ezen emeltyű el van még látva továbbá a (121) könyökrúd révén megfelelő kis (122) emeltyűvel, mely szintén villaszerű, a végből, hogy a szalag keresztülmehessen rajta. Közel a szalag végéhez (124) kiugrások vannak elrendezve, melyek az említett (129) és (132) emeltyűkkel érintkezésbe juthatnak, úgy hogy azok a szalagirányában huzatnak és e mellett a szalaghajtó-mechanizmus megfordulását idézik elő Ezen kiugrások a rajzban mint közönséges (124) fülek vannak kiképezve, melyek a festékszalagon keresztül vannak vezetve és mindkét oldalon fejekkel vannak ellátva; ezek hosszabbak, mint a (119) emeltyű karjai közt lévő köztér, úgy hogy a szalag, mely a 2. ábrában balra lesz mozgatva, a (119) emeltyűt balra magával viszi, mi mellett a (111) kerék jobbra mozog és a jobboldali (101) orsó tengelyének (110) kerekével érintkezésbe jut és ennélfogva a szalag irányának meg kell fordulnia. Hasonlóképen, mihelyt a baloldali fül a (122) emeltyűvel érintkezésbe jut, a (119) átkapcsoló emeltyű kell, hogy visszavitessék a megrajzolt helyzetbe. A végből, hogy a (119) emeltyú kellő kilengését elérjük és a részek egymással összeköttetésben maradjanak, a (119) emeltyűn (125) csapszög van elrendezve, melyet a laza (126) görgő vagy tok vesz körül (9. ábra). Ezen görgőnek érintkeznie kell a főkeretre erősített (128) rúgón lévő (127) csúccsal vagy V-alakú fejjel. Az orsóknak és a csapszögnek laza összeköttetése lehetővé teszi az átkapcsoló emeltyűnek teljes mozgását, mihelyt a csapszöget a szalag kiugrása a rúgós pont fölött elhúzza. A készülék összes részei alkalmas tokba vannak zárva. A mutató-osztályzat, mely a jegy beállítását adja meg, valamint a működtető emeltyű és a jegy fölvevő része természetesen szabadon vannak. A készülék használati módja a következő : Ha a munkás reggel gyárba belép, munkásjegyét, nyomtatott oldalát magától elfordítva, beteszi a jegy fölvevőbe és a (37) fogantyút mozgatja, míg a mutató az «in» jelzéssel összeesik; ezután az (56) emeltyűt lefelé szorítja és rányomja a jegynek erre szolgáló alosztályzatába a pontos időt. A kéziemeltyű mozgása a szalagmechanizmus továbbmozgását is előidézi, úgy hogy
