16198. lajstromszámú szabadalom • Javítások ruganyos kerékabroncsokon és keréktalpakon

ban be van mutatva, oly módon, hogy fölfelé irányított kampót alkotnak, hogy a keréktalpba kapaszkodjanak, ha a szalag, mint az 1., 2. és 3. ábrában be van 'mutatva, boltozatszerűen hajlíttatik. A rúgók (C) ruganyos anyagba (kaucsuk) vannak ágyazva, oly czélból, hogy keresztirányban is hajlítható szalag keletkezzék, de úgy, hogy a kaucsukszalag szélei a tekercsrugók végeire merőlegesen, ezekkel egy síkban végződjenek és csak a (D) összekötő tagok lássanak ki. Hogy a kaucsuk a tekercsrúgók belsejébe ne juthasson, azért ezek alkalmas textilanyagból készült (E) burokkal látandók el, oly módon, hogy minden burok két szomszédos rúgót foglal össze, mint az a 7. és 9-ábrában be van mutatva. A rúgók belseje czélszerűen (F) hajlékony (kötél) magokkal látandók el, azon czélból, hogy a kaucsuk ne préselődhessék a fordulatok közé, de azért a szalag hajlékonysága ne csökkenjen. Az U-alakú (D) összekötő tagok kampószerűleg alakítattak, úgy hogy az összehajlított szalag, mint az az 1—5. ábrában be van mutatva, boltozatszerűen a keréktalp barázdájába helyeztetik, a kampószerű (D) összekötő tagok kifelé állnak és a befelé álló (G) összekötő karimával kapcsolódnak, mely utóbbi a hornyolt (H) kerékkoszorún belül van megerősítve, vagy bármiképen szerelve, miáltal az U-alakú (D) összekötő tagok ezen abroncsokban szorosan tartatnak. Lehet egyes tekercsrúgókat is alkalmazni, mikor is az U-alakú összekötő tagoknak x—x között fekvő része (7. és 10. ábra) kimarad és a rúgóknak csak kampószerű végük marad meg. A (b bl) tekercsrúgók helyett (Bl) lemezrúgók (12. ábra) is alkalmazhatók, melyek (dl d2) vége kétszer visszahajlított, hogy (D) kampók képződjenek, melyek (G) összekötő karimára támaszkodva, avval öszszefogódzanak. Ezen lemezrúgókra (M) szövetszalag van erősítve (m) szögecsek segélyével. Az (M) szövetszalag végei összeköttetnek, fölülete pedig (Cl) kaucsukkal van burkolva. Ezen gyűrűalakú rúgószalag keresztirányba összehajlítva, helyeztetik az (A) köpennyel együtt a (G) összekötő karimával ellátott kerékabroncsra, mely összekötő karimába kapaszkodik a rúgók (D) vége, mint az a 11. ábrában be van mutatva; a (G) öszszekötő karima és a ÍD) rúgók hajlított (dl d2) végei közé van az (A) köpeny (a) karimája beszorítva. Az (A) köpeny kaucsukból készül, melynek keresztmetszete közepén vastagított hogy a kaucsuk vastagabb részén összenyomódjék, ha a köpenyt a koszorúra fölhúzzuk, miért is az oly alakban állíttatik elő, mely eredetileg keresztirányban összehúzott boltozat alakjával bír, mint az a 6. ábrában látható. Ezen czélból a köpeny aránylag kis keresztmetszetű gyűrű vagy tekercsalakú magon készül és az így nyert szalag végei vulkanizálás által egyesíttetnek, hogy teljes köpenyt nyerjünk. A köpeny szélei (a) fémkarimákkal vannak ellátva, melyek előnyösen a kaucsukra ragasztott (al) szövetszalagra erősíttetnek. Az (A) köpeny a (C) rúgószalagot körülfogja, úgy hogy az (a) karimák (C) szalag és (G) összekötő karimák közé szoríttatnak. Az (a) karimák szabad (a2) végei czélszerűen derékszögűleg fölhajtatnak, hogy (G) összekötő karimával biztos kötés létesíttessék, mint az az 1., 2., 3., 4., 5. és 11. ábrában be van mutatva. A (H) kerékkoszorú a befelé nyúló (G) összekötő karimákkal vagy egy darabból ké| szíthető (1. ábra) vagy külön állítható elő (2., 3., 4. és 5. ábrák), úgy azonban, hogy (h) oldalnyúlványai megfelelő hosszúak legyenek, hogy az abroncs széleit — mint a rajzokból látható — összetartsák. A 2. ábrában a (H) abroncs rendes alakjá-i ban, befelé hajlított (h) oldalnyúlványokkal j van ábrázolva és a (G) összekötő karimák | (T) (sín) betétszalag befelé hajlított szélei 1 által alkottatnak, mely eredetileg a 2a ábrában rajzolt alakban állíttatik elő és a (h) oldalnyúlványok közé téve, kiegyenesíttetik, úgy hogy szorosan az abroncsba illik. A 3. j ábrában (H) abroncs derékszögű keresztmetj szetű; az összekötő karimák és (h) oldalj nyúlványok az összehajlított (J) betétsza! lag által képeztetnek, mely a (H) koszorú