16194. lajstromszámú szabadalom • Készülék acetyléngáz fejlesztésére

— 2 — pal ellátott (U) csövön keresztül vezetjük a fogyasztás helyére ; az (Ul) csap lehetővé teszi a gázzal tovaragadott vagy esetleg kondenzáczió útján képződő víznek lefolyatását. A gázharangon a normálisan egy csavarsüveg segélyével elzárt (bl) nyílás és a (b2) szárak vannak elrendezve, mely utóbbiak a harang megterhelésére és így az elért gáznyomás növelésére szolgáló súlyok fölvételére hivatvák. A (H Hl H2) csapok kézzel is egy művelettel működtethetők és úgy vannak elrendezve, hogy ha a (H) és (Hl) szelepek nyitva vannak, a (H2) szelep zárva van és megfordítva. A (C) gázgenerátor (1., 3. és 4. ábrák) a tömítően hozzáfoglalt (c) ajtóval bír, a (cl) karbidtartány körkeresztmetszetii edény, mely nek czentrális részében a (c2) cső van megerősítve, míg az utóbbi és a (cl) tartány fala közötti tér a (c4) falak által körszektorkeresztmetszetű rekeszekre van osztva, A czentrális cső (c5) lyukasztásokkal bírmelyek mindegyike a rekeszek egyikével közlekedik. Az említett lyukasztások különböző szintmagasságokban vannak elrendezve (3. ábra), úgy hogy midőn vizet vezetünk a czentrális (c2) csőbe, az a rekeszekben tartalmazott karbidot csak azon szint elérésekor támadja meg, melyben az illető rekeszbe vezető nyilás fekszik. A víz pedig ezen czentrális esőben csak akkor fog a legközelebbi nyílásig emelkedni, ha az alsó nyílás útján hozzáférhető rekeszben a karbid már teljesen föl van használva és a visszamaradt mész vízzel teljesen saturálva van. A karbidnak ilyen kis részekre való fölosztása által tehát elkerüljük azon hirtelen és nagy mennyiségű gázfejlődést, mely az olyan készülékekben végbemegy, melyekben a karbid egy tömegben tartalmaztatván nagy támadó fölűletet nyújt a beömlő víznek, úgy hogy a gázfejlődés a vízbefolyatás megszakítása után még sokáig tart. A karbidtartányt tetszőleges ismeretes módon hűtőköpennyel láthatjuk el, hogy itt megakadályozzuk a hőmérsékletnek káros mértékre való növekvését. A leirt készülék működése már most a következő; Tegyük föl, hogy a (H Hl) csapok zárvák, a (H2) csap nyitva van, a (bl) nyílás nincsen elzárva és hogy a gáztartányba az (R) csövön át vizet folyatunk mindaddig, míg annak szintje az (R) csőnek átlátszó részében (R2)-ig emelkedett; ezáltal a gazometer harangjából a levegőt kiiizzük. Mihelyt ez megtörtént, a (bl) nyílást süvegével elzárjuk és a (H Hl) csapokat a (H2) csapnak elzárásával megnyitjuk. Ekkor az (A) tartányból víz folyik a (cl) karbidtartányba és az ezáltal fejlesztett gáz a gazométerharangban összegyűlik. A gáz a vizet a (T) szifóncsövön át már most mindaddig kiszorítja, míg az az (Rl) szintre le nem sülyedt. A gáz további fejlődése folytán azután a gázharang emelkedik és magával viszi az (E) csövet: kellő emelkedés után az (E) cső fölső torkolata a víz szintje fölé emelkedik és igy több viz nem folyhatik a karbidtartányba. A fölemelkedő (F) cső magával viszi az (a2) födelet, melynek (a3) nyúlványa ekkor elzárja a cső fölső torkolatát és igy egyrészt gáznak kiömlését, másrészt levegőnek a harang belsejébe való betódulását megakadályozza. A föntebbiek• ben megemlítettük, hogy az (A) víztartányban a víz szintje egy uszószelep által állandó magasságban tartatik, úgy, hogy midőn az (E) cső megemeli a súlyos (a2) födelet, egyszersmind a víz szintjét is elhagyja. Magától értetődik azonban, hogy a víz szintjét nem kell állandó magasságon tartani és a víz oly magasan állhat a víztartányban, hogy az (E) csőnek fölső torkolata sohasem emelkedik annak szintje fölé. Ilyen esetben tehát az (a2). födél nemcsak a levegő betódulását és a gáznak esetleges kiömlését akadályozza meg, hanem a további vizbefolyást is megakasztja, mihelyt az (E) cső az (a2) födelet a lyukasztott (al) hengerről elemeli. Midőn a készülék nincsen működésben, a (H) és (Hl) szelepek zárvák és a (H2) szelep nyitva van ; ekkor a karbidtartányban tartalmazott gáz az (NI) visszacsapó szelepen át kitódulhat és a karbidtartány megisztítható, meg újra tölthető. Az (NI) viszszacsapó szelep lehetővé teszi a gáznak a