16144. lajstromszámú szabadalom • Készülék fának, fahulladéknak, tőzegnek, szénnek és hasonló anyagoknak száraz lepárlására

— 2 — mennyiség, mint minőség tekintetéhen kielégítőbbek. mint az eddig használt készülékeknél. Az új retoi'tánál továbbá az a nagy előny is föllép, hogy az anyagnak nagyság szerint való osztályozása teljesen fölösleges, hogy tetszőleges anyagok keveréke szenesíthető el tökéletesen .egyenletesen, végül pedig, hogy a retorta rendkívül nagy méretekben készülhet, így pl. 2 5—3 m. átmérője is lehet, annélkül, hogy ez az elszenesítést bármely tekintetben befolyásolná. Ily nagy átmérőjű és ekkora űrtartalmú retortátfa elszenesítésére addig nem lehetett használni. A retorták a találmány szerint általában hengeres alakban készülnek, de készülhetnek gömb-alakban is. alkalmas módon forgáscsapok vagy vezetőcsigák segélyével oly módon vannak ágyalva, hogy a vízszintes, esetleg lejtős tengelyük körül foroghassanak. A fűtés vagy kívülről, vagy pedig alkalmas, a retorta belsejében fekvő csövek segélyével belülről végezhető, vagy végül a retortákat belül alkalmazott lángcsövek segélyével is lehet fűteni. Ha ekkor a lángcső vagy retorta anyaga a föllépő magas hőmérsékletnek nem állhat ellen, a szóban lévő falakat tűzálló anyaggal be is lehet vonni. A találmány tárgya a csatolt rajzlapon több kiviteli módozatban van ábrázolva, melyek közös jellemvonása a retorta forgathatósága, továbbá ama berendezés, melynek segélyével a keletkező lepárlási terményeket mindig az adott esetben legfölül lévő rétegekből vezetjük el. Azonkívül alkalmazhatók még megfelelő csigák, melyek az anyagot a retorta belsejében mozgásban tartják, illetve a retortából kiszállítják; lehet a retortában lapátokat is alkalmazni, melyek a retorta forgása közben az anyagot lazítják. Az egyes kiviteli módozatok leírására áttérve megjegyezzük, hogy az 1. és 2. ábrán egy (a) csigákra ágyalt (A) retorta látható hossz- és keresztmetszetben, melynek kettős (K B) fűtőcsöve van. Az (L) tüzelésből jövő füstgázok először a külső (B) csőbe jutnak, azután a nyilak irányában a (K) gyűjtőcsőbe áramlanak, innen pedig a kéménybe mennek. A retorta belsejében megfelelő rudakon azonkívül még (b) lapátlemezek is vannak alkalmazva, melyek az anyagot a retorta forgása közben föllazítják. Az (A) retorta egyik homlokfalába alkalmasan tömítve az (R) gázelvezető-cső van beeresztve, mely a retorta forgásánál mindig nyugalomban van és melynek vége a retortának elszene3Ítendő anyaggal nem telt üregébe (lásd az 1. és 2. ábrát) nyúlik. A tömítőszelenczéken átvezetett (S) csiga és az ennek tengelyére ékelt (e) forgattyú arra szolgál, hogy a műveletek befejezte és a retorta forgásának megszűnte után az elszenesített nyers anyagot (g)-nél ki lehessen üríteni. A 3., 4. és 5. ábrán látható kiviteli módozatnál a retorta hengerrel konczentrikus (K) cső körül, mely a fíitőgázok elvezetésére szolgál, csillagalakban vannak a (D) fűtőcsövek elhelyezve. Ezekbe jutnak az (L) tüzelésből a meleg füstgázok, melyek az egyes (C) csövekből a közös (K) gyűjtőcsőbe áramlanak és ezen a csövöu a kürtőbe vezettetnek. A keletkezett gázalakú lepárlási terményeket nem a fix (R) csövön vezetjük el, hanem a retorta belsejében elhelyezett áttört szitafenéken a retorta belsejében közlekedő (d) gyűjtőkamarában gyűjtjük azokat össze. Eme berendezés egy más kiviteli módozata a 4. ábrán látható, melynél a gyűjtőkamara és a retorta között a közlekedést nem az áttört szitafenék, hanem az áttört bádogokkal elzárt (E) csőcsonkok létesítik. Hogy az (E) csőcsonkok furatai el ne tömödhessenek, az (e) aczéldrót-keféket alkalmaztuk, melyek kívülről hajthatók. Világos, hogy a 3., 4. és 5. ábrán látható elvezetési mód csak durvább anyagnál alkalmazható. A 6. és 7. ábrán látható kiviteli módozatnál egy retorta van ábrázolva, melynél ugyancsak egy központos (K) csövön vezetjük el a füstgázokat, melybe ezek a (C) oldalcsövekből jutnak be. A lepárlási terményeket a retorta homlokfalának közelében a retorta kerületén alkalmazott (G) csővezetékek vezetik el, eme csövek pedig alkalmas (F) szelepek által záratnak el.