16091. lajstromszámú szabadalom • Világító vakuumcsövek javított rendszere és azok alkalmazására való készülék

- 2 a 27. ábra az egyik csőnek függélyes metszete, a mely a 26. ábra szerinti függélyes megerősítésre van szerkesztve; a 28. ábra az elektromos vezetékeknek a vákuum csövekhez való előnyösebb kapcsolási módját mutatja; a 29—30. ábra az ezen rendszert magában foglaló készüléknek változatát ábrázolja; a 31. ábra ezen készüléknek egy részlete; a 32., 33. és 34. ábrák ezen készülék egyes részeinek változatai; a 35., 36. és 37. ábrák az áram megszakító testek vagy fölületek előnyösebb szerkezeteit mutatják; a 38., 39. és 40. ábrák ezen rendszerbe tartozó készülék egy további módosítását mutatják; a 41., 42. és 43. ábrák az utóbbi készülék módosításait mutatják; a 44. és 45. ábrák a forgó áram-megszakító szerkezetének és működési módjának egy módosítását mutatják. Az 1. ábra mutatja e rendszer alkalmazását közönséges hármas vezetékű áramra. Ebben (10 11 12) mutatják a vonalvezetéket és (13 14) azon vezetéket, melyek a (15) légritkított tartályban elhelyezett árammegszakítóhoz és (16 és 16') világítótestekhez vezetnek. A (10 és 11) vonaláramkörben van a (17) forgó transzformátor, melytől eltérített fázisú váltakozó áramok vezettetnek a (18) térmágneshez, mely, a mint a 2. ábra mutatja, a (19) armatúra síkjában a rotátort körülveszi, mely armatúra a rotator (20) tengelyén van megerősítve. A (18) térmágnes forgó mágneses teret létesít a (19) armatúra forgatására. A (11 és 12) áramkörben vannak (21) mágnespárok, melyek az érintkezőkefék síkjában vannak elhelyezve. Az érintkező kefék (22)-vel vannak jelelve és előnyösen több lemezből vagy nyelvből állanak és be vannak kasztva vagy kellő módon rögzítve a (23) tartókhoz, melyek alkalmas helyzetben vannak biztosítva az indikátor gyanánt szolgáló rotátor üvegtartályának falaival szemben. Hátul a (22) keféken előnyösen a (25) rúgók vannak elrendezve, melyeken a (26) armaturaemeltyűk végei nyugszanak; ezeknek (27) armatúrái az emeltyűk szabad végein a rotátortartály vagy tok falai közelében vannak elhelyezve. Ezen armatúrák a (21) mágnesek tereiben vannak és az említett mágnesek és (26) emeltyűarmaturák segítségével a kefék szoros kontaktusban tartatnak a (20) tengelyen lévő (28) árammegszakító kerékkel. Megjegyzendő, hogy a (24) nyúlványok melyek a kefét hordó (23) tartók támogatására szolgálnak, kiegészítő részekkel bírnak, melyek a rotátortartályon kívül vannak azon czélból, hogy tökéletesebb összeköttetést létesítsenek az említett tartó és a hozzá vezető drótok között. A forgó megszakító különféle módon szerkeszthető, a mint a következőkben ki van mutatva, de az 1., 2. és 3. ábrán bemutatott mód legelőnyösebb, hol a vakuumtéren belül a fémmennyiség minimumra van redukálva. Ebben a (20) tengely alsó tartója, mely többnyire közönséges kőcsapágy-persely, (29) híd közepén van megerősítve; ez legjobban a föltüntetett módon hajlított üvegrudakból áll, melyek a kiterjeszkedést és összehúzódást megengedik és melyeknek végei a tartály falaiban vagy azokhoz vannak erősítve. A tengely fölső támasza egy (30) tuskó n nyugszik, mely a tartály falában van megerősítve. E tuskóhoz (31) csőalakú tok van erősítve, melynek alsó végei (32) üres üvegdugó van és mely központilag van elhelyezve a (20) tengely fölső végének fölvételére. E dugó fölött és azon feküdve van a (33) csapágykő és e esapágykő és (30) tuskó között leghelyesebben (34) súly van elhelyezve e csapágykőnek a tengelyen való tartására. A súly helyett rúgó is alkalmazható. Ez által a (20) tengely a hordó fémrészeitől el van szigetelve és megakadályozzuk azt, hogy közte és az említett részek között szikrák keletkezzenek. Az áram a tengelyhez a tartó fémrészeitől megy, legczélszerűbben (35) rúgókon keresztül, melyek (36) karokra vannak szerelve és a föltüntetett módon (31) tokra erősítve. A (28) kerék a (13 14 14') önindukcziós áramkörök számára az árammegszakítókerék. A (19) armatúra bármely alkalmas alakú