16080. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő csőkapcsolás
(b2) furatuk van. A (b) mélyedés falai és a lemez külső fölülete között levő rész oly czélból, hogy a lemez súlyát kisebbíthessük, üregekkel van ellátva. A lemez azonkívül (b3) csavarlyukakkal és sugárirányú (b4) merevítőbordákkal van ellátva, melyek, mint az 5. ábrából kitűnik-, a külső és belső rész kapcsolására szolgálnak. (C) tömítő- és szigetelőgyűrű, mely legczélszerűebben kaucsukból a kellő alakban készül, de melyet más megfelelő anyagból is elő lehet állítani. Eme (C) gyűrűnek egy czentrális furata van, melynek átmérője az (A) cső átmérőjével egyenlő és egy kiszélesedő (c) része, mely a két (B) és (Bl) kapcsolólemez egyikének (b) mélyedésébe illik. A gyűrű azonkívül még egy karmantyúszerű (cl) nyújtvánnyal is el van látva, mely a kapcsolólemez központi (c2) nyílásába fogódzik. Ha a (C) gyűrűt az egyik kapcsolólemezben elhelyeztük és azután egy cső végére fölhúztuk, mint az az 1. ábrán látható, a cső a kapcsoló lemeztől teljesen szigetelve van. A gyűrű akarmantyúszerűen kiszélesedő (cl) végétől elfordult oldalán egy (c2) körhoronnyal van ellátva, melynek keresztmetszete legczélszerűebben V-alakú. A (D) karmantyú központos csatornája legczélszerűebben az egyik végén kiszélesedik, mint az (d)-nél látható, úgy hogy egy i szigetelő (E) hüvelyt lehessen abban elhelyezni, melynek belső átmérője lehetővé teszi, hogy azt egy csőre húzzuk föl és mely egyik végén egy befelé hajló (e) szegéllyel van ellátva. Ez a szegély megfelelő csőszakasz végére fekszik, mint azaz 1. ábrán látható és meggátolja, hogy két egymást követő (A A) csődarab egymással érintkezhessék. Magától érthető, hogy mindkét egymással érintkező cső végét el lehet ilyen szigetelő (E) hüvellyel látni, de a gyakorlatban kitűnt, hogy egyetlen ilyen a (C) tömítő és szigetelőgyűrűhöz csatlakozó gyűrű is elégséges. (Cl) egy tömítő gyűrű, mely a (C) gyűrűhöz teljesen hasonló avval az egy különbséggel, hogy a karmantyúszerű toldat hiányzik. Ez a (Cl) gyűrű arra szolgál, hogy az egyik kapcsolólemez (b) mélyedésében elhelyeztessék és egy V-keresztmetszetű (c3) körgyűrűvel van ellátva. Különben világos, hogy a (C) és (Cl) gyűrű helyett két (C) gyűrű is alkalmazható. A két csővégnek a jelzett módon történő kapcsolásánál a kapcsolólemezeket a csővégre fölhúzzuk, azután egymástól távolítjuk, hogy a többi rész elhelyezését lehetővé tegyük. Ekkor az egyik csővéget egy (C) szigetelő és tömítőgyűrűvel és az (E) hüvellyel látjuk el, a másik csővéget pedig a (Cl) gyűrűvel (vagy egy második (C) gyűrűvel), minek megtörténte után a fémből készült (D) kapcsolóhüvelyt húzzuk föl, mint azt föntebb leírtuk. A (C Cl) gyűrűk a (D) kapcsolókarmantyúba betolatnak, míg a karmantyú végei a gyűrűk (e2 c3) gyűrűs hornyaiba fogódzanak. Ezután a (B Bl) kapcsolólemezeket a (C Cl) gyűrűkön a kellő helyzetbe visszük, mint az az 1. ábrán látható, a kapesolólemezek (b3) csavarlyukaiba az (F F) csavarorsókat húzzuk be, melyek (f) csavarházai a (B Bl) korongokat egymásra szorítják és szoros kapcsolatot létesítenek. A (B Bl) lemezeknek két vagy több csaplyuka mellett, (legczélszerűebben két csaplyuka mellett, mint az az 5. ábrán látható) két-két (b5 bő) borda van alkalmazva, melyek között a i csavarfejek fekszenek, úgy hogy a csavarfejek forgása meggátoltatik. Eme berendezés következtében minden oldal felöl kétkét csavart tolunk be és a kapcsolólemezeket egy és ugyanazon formában önthetjük. Mint az a rajzokból kitűnik, az (A) csőrész. mely a (C) gyűrűbe nyúlik, a szomszédos csőrésztől és a kapcsolólemeztől, melyen át nyúlik, teljesen szigetelve van, úgy hogy az elektromos áram az egyik csőszakaszból a másikba be nem juthat. A 4. ábrán a találmány öntött vascsövek kapcsolásának megfelelő kiviteli módozatában van föltüntetve. Ezen az ábrán az egyik (G) cső vége egyszerűen hengeres, míg a másik cső végén a vele egy darabból öntött kapcsolólemez és a (gl) harang van alkalmazva, mely utóbbinak a szélei (V) keresztmetszetűek. A (gl) harang elég