16080. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő csőkapcsolás

(b2) furatuk van. A (b) mélyedés falai és a lemez külső fölülete között levő rész oly czélból, hogy a lemez súlyát kisebbíthessük, üregekkel van ellátva. A lemez azonkívül (b3) csavarlyukakkal és sugárirányú (b4) merevítőbordákkal van ellátva, melyek, mint az 5. ábrából kitűnik-, a külső és belső rész kapcsolására szolgálnak. (C) tömítő- és szigetelőgyűrű, mely leg­czélszerűebben kaucsukból a kellő alakban készül, de melyet más megfelelő anyagból is elő lehet állítani. Eme (C) gyűrűnek egy czentrális furata van, melynek átmérője az (A) cső átmérőjével egyenlő és egy ki­szélesedő (c) része, mely a két (B) és (Bl) kapcsolólemez egyikének (b) mélyedésébe illik. A gyűrű azonkívül még egy kar­mantyúszerű (cl) nyújtvánnyal is el van látva, mely a kapcsolólemez központi (c2) nyílásába fogódzik. Ha a (C) gyűrűt az egyik kapcsolólemez­ben elhelyeztük és azután egy cső végére fölhúztuk, mint az az 1. ábrán látható, a cső a kapcsoló lemeztől teljesen szigetelve van. A gyűrű akarmantyúszerűen kiszélesedő (cl) végétől elfordult oldalán egy (c2) kör­horonnyal van ellátva, melynek kereszt­metszete legczélszerűebben V-alakú. A (D) karmantyú központos csatornája legczél­szerűebben az egyik végén kiszélesedik, mint az (d)-nél látható, úgy hogy egy i szigetelő (E) hüvelyt lehessen abban el­helyezni, melynek belső átmérője lehetővé teszi, hogy azt egy csőre húzzuk föl és mely egyik végén egy befelé hajló (e) szegéllyel van ellátva. Ez a szegély megfelelő cső­szakasz végére fekszik, mint azaz 1. ábrán látható és meggátolja, hogy két egymást követő (A A) csődarab egymással érintkez­hessék. Magától érthető, hogy mindkét egy­mással érintkező cső végét el lehet ilyen szigetelő (E) hüvellyel látni, de a gyakor­latban kitűnt, hogy egyetlen ilyen a (C) tömítő és szigetelőgyűrűhöz csatlakozó gyűrű is elégséges. (Cl) egy tömítő gyűrű, mely a (C) gyűrűhöz teljesen hasonló avval az egy különbséggel, hogy a kar­mantyúszerű toldat hiányzik. Ez a (Cl) gyűrű arra szolgál, hogy az egyik kapcsolólemez (b) mélyedésében elhelyez­tessék és egy V-keresztmetszetű (c3) kör­gyűrűvel van ellátva. Különben világos, hogy a (C) és (Cl) gyűrű helyett két (C) gyűrű is alkalmazható. A két csővégnek a jelzett módon tör­ténő kapcsolásánál a kapcsolólemezeket a csővégre fölhúzzuk, azután egymástól távo­lítjuk, hogy a többi rész elhelyezését lehe­tővé tegyük. Ekkor az egyik csővéget egy (C) szigetelő és tömítőgyűrűvel és az (E) hüvellyel látjuk el, a másik csővéget pedig a (Cl) gyűrűvel (vagy egy második (C) gyűrűvel), minek megtörténte után a fémből készült (D) kapcsolóhüvelyt húzzuk föl, mint azt föntebb leírtuk. A (C Cl) gyűrűk a (D) kapcsolókarmantyúba betolat­nak, míg a karmantyú végei a gyűrűk (e2 c3) gyűrűs hornyaiba fogódzanak. Ezután a (B Bl) kapcsolólemezeket a (C Cl) gyűrűkön a kellő helyzetbe visszük, mint az az 1. ábrán látható, a kapesolólemezek (b3) csavarlyukaiba az (F F) csavarorsókat húzzuk be, melyek (f) csavarházai a (B Bl) korongokat egymásra szorítják és szoros kapcsolatot létesítenek. A (B Bl) lemezek­nek két vagy több csaplyuka mellett, (leg­czélszerűebben két csaplyuka mellett, mint az az 5. ábrán látható) két-két (b5 bő) borda van alkalmazva, melyek között a i csavarfejek fekszenek, úgy hogy a csavar­fejek forgása meggátoltatik. Eme beren­dezés következtében minden oldal felöl két­két csavart tolunk be és a kapcsolólemeze­ket egy és ugyanazon formában önthetjük. Mint az a rajzokból kitűnik, az (A) csőrész. mely a (C) gyűrűbe nyúlik, a szomszédos csőrésztől és a kapcsolólemeztől, melyen át nyúlik, teljesen szigetelve van, úgy hogy az elektromos áram az egyik csőszakaszból a másikba be nem juthat. A 4. ábrán a találmány öntött vascsövek kapcsolásának megfelelő kiviteli módozatá­ban van föltüntetve. Ezen az ábrán az egyik (G) cső vége egyszerűen hengeres, míg a másik cső végén a vele egy darab­ból öntött kapcsolólemez és a (gl) harang van alkalmazva, mely utóbbinak a szélei (V) keresztmetszetűek. A (gl) harang elég

Next

/
Oldalképek
Tartalom