16062. lajstromszámú szabadalom • Készülék és kapcsolat befutó, kifutó és átmenő vonatok önműködő födözésére

- 17 —' darab 1—5 kontaktus helyett hét darab 1—7 kontaktus van alkalmazva. A (V) védjelzőn egy ennek állásától függő, három kontaktust 2, 3, 4, tartalmazó kon taktus készülék, valamint egy a «szabad» és «tilos» állását létesítő (FH) készülék és vég'fe egy (A3) riasztó csengetyü van alkalmazva. (J) egy induktort ábrázol, mely a távjelzőnek «tilos» állásba való mozgatásánál forgatásba jön és ennek árama a (V) védjelzőt bizonyos fültételek mellett «szabad»-ra állítja. A (V) védjelző rendes állásában «szabadó menetet jelez. A befutó vonat azonban ezen védjelzőt «tilos» ra állítja, ha a vonat a (DR) távjelző előtt megállíttatik. Ha a (DR) jelző «szabad»-ra állítása által a vonatnak az állomásba való befutását később megengedjük, akkor a vonat áthaladása után önműködően «tilos»-ra visszatérő távjelző a (J) induktort működésbe hozza, úgy, hogy ez a (V) védjelzőt «szabad»ra állítja, A távjelző a védjelzővel három (R6 R7 R8) vezeték segélyével van összekötve és ezenkívül az előbbi kapcsolási vázlatban föltüntetett (R5) ellenőrző vezeték is a (V) védjelzőig van meghosszabítva, a hol ezen vezeték az (A3) riasztó készüléken átmegy és a földbe vezettetik. Ezen kapcsolási vázlat tárgyalásánál az előbb tett föltételnek megfelelően fölteszsziik, hogy a közlekedő vonat jobbról a (DR) távjeíző felé halad. Ha ezen vonatnak az állomásba való befutását megengedjük, legelőször is a rendesen «tilos»-ra álló (DR) távjelzőt a főkapcsolási vázlatban leírt módon «szabad»-ra kell állítanunk. A védjelzőt a XII. azünetáram B2—tl — n2G7—12 — R6—4V — HV—2V — R7—B2, mely, mint látható a (B2) teleptől a «tilos» • állást előkészítő (H) készülékhez megy, függetlenül attól, hogy a távjelző «tilos® vagy «szabad» állásban van, állandóan a «szabad» állásban tartja Ezen áramkör tehát az (n2G7) kontaktustól függ, azonban ezen kontaktus megszakításánál esetleg a Xlla. mellékáram tl—6DR—13 által akkor zárható, ha a távjelző «szabad» állásban van, mivel a (6DR) kontaktus csak ezen esetben van zárva. Az (n2G7) kontaktus akkor szakíttatik meg, ha az (mG7) mágnest indukáljuk. Tegyük most már föl, hogy a befutó vonat a (DR) távjelzőnél elhelyezett (sl) vágány kontaktusba jutott, akkor a XIII. áramkör Bl— sl—mG7—nG6—Bl záródik, úgy hogy a vonatnak az (sl) vágánykontaktus fölött való elhaladása által az (mG7) mágnes indukáltatik és ezáltal az (nlG7) és (n2G7) kontaktusok nyittatnak. A XII. főáramkör tehát az (sl) kontaktuson való áthaladásnál minden esetre (n2G7)nél megszakad. Ha ezenkívül a (DR) távjelző «tilos»-ra állana, akkor nemcsak a XII. áramkör szakadna meg (n2G7)-nél, hanem ennek Xlla. mellékárama is (6DR)-nél megszakadna, úgy, hogy a (V) védjelző «szabad» állását létre hozó áramkör megszakíttatnék. A mondottaknál tehát következik, hogy: 1. ha a távjelző az (sl) vágánykontaktuson való áthaladásánál «tilos» állásban volna, a (V) védjelző szintén «tilos» állásba megy és a vonatot hátul fedezné, 2. ha a távjelző ellenben «szabad»-ra áll, a XII. áramkör (n2G7)-nél ugyan megszakíttatik, de a Xlla. elágazáson át zárva marad, úgy hogy a védjelző szabad állásában megmarad. Az (s2) kontaktus fölött való áthaladásnál semmiféle hatás nem jön létre, mivel a XIV. áramkör Bl—s2—nlG7—mG6 - Bl a XIII. áramkör által megszakíttatott. Ezen (s2) kontaktus a vonat befutásánál, tehát teljesen hatás nélkül marad és csak azon czélból van alkalmazva, hogy mint azt ké-