16025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék egyenáramnak különböző feszültséggel bíró egyenárammá való átváltoztatására

ha az elemeket szorosan kapcsoljuk, egy 520 Watt és 10,4 Volt (elemenként 2,6 Volt) feszültségű árammal kellene bírnunk. Minthogy azonban csak 110 Volt feszültségű árammal rendelkezünk, a töltő-áramkörbe egy rheostatot kellene beigtatnunk, mely a különbséget megsemmisíti, tehát egy 2 Ohm-ú rheostatot. 50 Amp. Az ekközben hővé változtatott, tehát veszendőbe ment energia másodperczenldnt: 50 Amp. X 99 6 V = 4980 Watt. Ha a töltést 10 óra alatt befejezzük, a veszteség 49-8 kiló-watt-órát tesz ki, míg a battéria csak 4 kiló-watt-órányi kapaczitással bír. Ezen eset áll be, pl. automobil járművek akkumulátorainak a városi vezetékkel való töltésénél. Másrészt galvanoplasztikai műhelyek sem használhatják a városi vezeték áramát, mert 5—6 Volt maximális feszültséggel bíró áramot igényelnek, úgy hogy a világítási czélokra szolgáló áramnak fölhasználásával az energiának nagy része veszendőbe menne. Az alacsony feszültségű áram különösen a kis iparban használt motorok hajtására alkalmas, mely motorok 2—3 kilogramm-méter munkát fejtenek ki mert igen nagy költségekkel és nehézséggel jár az oly kis motorok szerkesztése, melyek normálisan 110 Volt feszültségű árammal működnek. A 10—20 Volt feszültségű árammal dolgozó motorok vastag drótokkal vannak fölszerelve, tartósak, könnyen szerkeszthetők és ennélfogva olcsók. A világításnál ugyanazon viszonyok állnak fönn. A kis feszültségű lámpák kurta és vastag szénszálakkal bírnak, melyek nem törékenyek és sokkal intensivebb áramot bírnak el, mint a finom szállal ellátott lámpák. Ebből nagyobb világítási haszonhatás adódik ki. Az elektrolisys általában, az elektro metallurgia, elektromos kályhák alkalmazása stb. intenzív, de aránylag kis feszültségű áramot igényelnek. Minthogy azonban a városi vezetéket fölhasználni nem lehet, külön telepeket kell építeni. A jelen találmány tárgyát képező transzformátor segélyével igen kedvező föltételek mellett foganatosíthatunk elektrolitikus munkákat. akkumulátor töltéseket és efféléket, mert a szekundér áram azon pillanatban, melyben az (x y) kefék az egyenlően irányított kommutátornak félgyűrűit fölcserélik, zéró értékkel bír, minélfogva a a kommutátoron szikra nem keletkezik és az (x y) kefék az egyik félgyűrűt teljesen elhagyhatják, mielőtt még a másikkal érintkeznének. A két (F F') szorítók melyek a (3 4) kollektorgyűrűk által az egyenlővé irányító kommutátorral vannak összekötve, soha rövid zárásba nem hozatnak, a mi a közönséges egyenáramú gépeknél sohasem érhető el. Más czélokra sokszor szükségessé válik az áram feszültségének nagyobbítása, mire egy egyenáram transzformátor nélkülözhetetlen. Léteznek már forgó egyenáramtranszformátorok (motor, dinamóval kapcsolva), de ezek igen rossz haszonhatással bírnak, mely különösen kisebb energiaigény esetén nem mindig éri el a 25 százalékot. Ezen oknál fogva egyszerűségeért egy egyszerű rheostátot alkalmazunk, mely ugyancsak nem működik gazdaságosan. A jelen találmány tárgyát képező transzformátorral még más kombinácziókat is lehet eszközölni. Ha az áramot nem (F F')-nél, hanem (M M')-nél szedjük le, a transzformátor tekercselése szerint alacsony vagy nagy feszültségű váltakozó áramot kapunk. Az (E E')-nél megérkező egyenáram fázisainak eltolása által előállított váltakozó áramot (H H')-nél is szedhetjük le. Ha az egyenlően irányított elektrómótorikus erő (E E')-ben (e) akkor (e') vagyis a váltakozó elektroinótorikus erő (H H')-ban a következő egyenletből adódik ki: Ha e = Volt, akkor 1,415 e' = ~2~~ • HÓ = 77-7.