16011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás papir itatására és az itatott papir alkalmazása

Megjelent 1899. évi október hó 14-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 16011. szám. IX/e. OSZTÁLY. Eljárás papir itatására s az itatott papir alkalmazására. POST GYULA GYÁROS HAMBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 május hó 1-eje A találmánybeli eljárás papírnak azon czélból való itatására, hogy ez által színezett selyempapirt, paraffinpapirt, vagy esetleg megnedvesített másoló-(kopier-)papirt kapjunk, abban áll. hogy a papirt nyomás alatt fölgöngyöljük s csak azután engedjük a beitatandó folyadékot az előbbibe behatolni, még pedig vagy tisztán csak a papir szívóképességének (hajcsövességének) hatása alatt, akár nyomás vagy vákuum vagy ezen tényezők valamelyikének egyidejű alkalmazása mellett. Ezen eljárás szerint túlságos sok itatófolyadék nem nyomulhat be a papirba, mint az az eddig követett eljárásnál történt, midőn az ismeretes rendszer szerint a papirt előbb beitatták és csak azután sajtolták ki. A találmánybeli eljárás szerint egy részről a papírtekercsnek befogadóképessége azon nyomás folytán, mely a tekercsre gyakoroltatik, határolva van, másrészről az itatását nem szükséges mindig a papir telítéséig folytatni. Ugyanis kevesebb itatóanyagot vezethetünk a papírhoz, mint a mennyit az az adott nyomás alatt befogadni képes s mindamellett, ha az itató folyadéknak elegendő időt hagyunk arra, hogy a papírtekercs belsejében eloszoljék, a végeredmény mégis a papírtekercsnek egyenletes átitatása lesz. Az utóbbi esetben csekélyebb nyomás is elegendő, melynek azonban nem szabad oly csekélynek lennie, hogy az egyes rétegek egymáson eltolódhassanak vagy esetleg a papir a behatoló nedvesség folytán megpetyhüdjék. Az eljárás kivitelére szolgáló készülék különböző berendezéssel bírhat. A legegyszerűbb módon az eljárás úgy hajtható végre, hogy a papirt (b) hengeren (a) tekercsbe göngyöljük, mely henger (g) támaszokba ágyazva (c) tartányban foglal helyet, mely utóbbiba az itatásra szolgáló folyadékot öntjük be (1. ábra). Ha a papirt nem akarjuk telítésig itatni, úgy azon (c) tartányt, melybe (a) papírtekercs alsó oldala benyúlik, csak egy bizonyos (d) vonalig töltjük meg a beitatásra szolgáló folyadékkal (2. ábra), mely lassanként a papírtekercsbe nyomul és abban fölszívodik. Azonban a beszívódás által a folyadék fölszine a tartányban siilyed, míg végre bizonyos idő múlva önműködőlég megszakad a tekerccsel való érintkezése. Ekkor veszi kezdetét a fölszivott folyadéknak a tekercsen belül való egyenletes szétterjedése. Ha a papírnak fölszívóképességén kívül még nyomást vagy vákuumot vagy ezen két tényezőt együttesen akarjuk az itató-