16003. lajstromszámú szabadalom • Elektromos akkumulátor
— 2 melynek menetei között a (b) aktivanyag foglal helyet. Az (a) fémspirális rugalmas, ellenálló fémből, pl. antimont tartalmazó ólomból vagy más elég rugalmas és ellenálló ólomötvözetből készül. Az (a) szalag azonban ólommal bevont aczél, vörösréz vagy bronz, stb. szalag is lehet, melyet oly módon állíthatunk elő, hogy a telegrafikus czélokra használt, ólommal bevont és megfelelő anyagból készült drótokat egy hengerjáraton vezetjük át. Az aczélszalag keresztmetszete teljesen tetszőleges lehet, pl. kissé görbített vagy I-keresztmetszet ű szalagot lehet alkalmazni, | fölűlete érdes, bordás vagy rovátkás lehet, hogy az aktiv anyagot biztosan fogja meg. Mindegyik (a) csík egyik vége egy (c) agyon van megerősítve, mely szigetelőből készül és melyre egy ugyancsak szigetelőből készült, kivágásokkal ellátott (d) dob van fölhúzva. Ezen a dobon egy hasíték van, melyen az (a) szalag másik vége jut a szabadba. Az így előállított elektródák egymás mellett függélyes helyzetben egy vízszintes (e) tengelyre vannak fölhúzva és az (f) tartályba kerülnek, mely az elektrolyttal van töltve. Hogy a különböző elektródák között a kellő távolságot föntarthassuk, a gyűrűk oldalt (g) kiugrásokkal vannak ellátva, melyek az által, hogy egymásra illetve a szomszédos elektródára fekszenek, az elektrolytet az elektródák közé engedik jutni és a lemezeketegymással szemben megtámasztják, úgy hogy egymással szemben el ne tolódhassanak. Az elektródalemezeket az (f) tartály belsejében egy alkalmas berendezés segélyével szorosan egymásra lehet szorítani, úgy, hogy az elektródák még akkor se mozdulhassanak el egymással szemben, ha az akkumulátor lökéseknek van kitéve (1. ábra). Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy az ily akkumu- | látorokat motorkocsiknál alkalmazzuk. A pozitív elektródák (a) csíkjainak másik vége a pozitív (h) vezetéksínnel, a negatív elektródák csíkjainak másik vége pedig a negatív (i) vezetéksínnel vannak kapcsolva. A leírt elektródák pozitív vagy negatív > elektródák gyanánt használhatók, de lehet a 6. és 7. ábrán látható negatív elektródákkal kombinálva pozitiv elektróda gyanánt használni. A negatív elektróda szilárd magját ebben az esetben egy üreges szénlemez képezi, mely két oldalfölíiletén és széleinek belső fölűletén az aktivanyagot rögzítő kiugrásokkal vagy bordákkal van ellátva. A negatív elektróda egy más kiviteli módozata a 8. és 9. ábrán látható. Ennek egy (k) magja van, mely egy szigetelőagyra van szerelve és vagy szigetelőből vagy az elektrolyt által meg nem támadható fémből áll. A negatív elektródát, mint az a 10. ábrán látható, egy szigetelőanyagból álló (1) korong képezi, melynek két fölűletén egyegy (m) fémkorong van alkalmazva. Az aktivanyag az összes kiviteli módozatoknál az elektróda két fölűletén foglal helyet és alkalmas módon, pl. egy szigetelőből álló küllőkereszt segélyével rögzíttetik. A pozitiv elektróda aktiv anyaga alkalmas menynyiségű, mintegy 5% kobaltoxyd vagy mangándioxyd és ólomoxyd keverékéből áll. A keveréket oly módon állítjuk elő, hogy az ólomoxydot a kobaltoxyddal vagy mangándioxyddal a kellő mennyiségben keverjük, vagy pedig, hogy az ólomoxydhoz kobaltsókat vagy mangánsókst adunk és ezeket elektrolysisnek alávetve kobaltoxyddá vagy mangándioxyddá alakítjuk át, Az elektródák minden esetben tartalmaznak bizonyos mennyiségű kobalt- vagy mangánsót, hogy az áram hatása alatt az aktivanyagból mindig váljék le bizonyos mennyiségű kobaltoxyd vagy mangándioxyd, tehát hogy az elektródában levő kobaltoxyd vagy mangándyoxyd mennyisége az által, hogy az oxyd egy része oldatba megy át, ne kisebbedjék. A negatív elekróda aktivanyagát legczélszerűbben oly módon állítjuk elő, hogy az ólomoxydot vagy fémes ólmot megfelelő mennyiségű szén- vagy grafitdarabokkal keverjük. Az új elektróda alakja, nagysága, a mellékes részek kiképzése tetszőlegesen változtatható.
