15996. lajstromszámú szabadalom • Körtégely kemencze regenerativ tüzeléssel

— 2 (o) T-tartók oldalt való eltolódása ellen (s) feszítő rudak vannak alkalmazva. Az (o) tartók (g) gyűrűalakú tartóra vannak erősítve. A (k) boltozat középpontja körűi fekvő (o) tartók fölftiggesztése által, melyeken az (11) konzolok ós (m) öntöttvas gyámlemezek vannak megerősítve, a (k) boltozat szabadon függő boltozat lesz, úgy, hogy a kemenczetér középpontja körül fekvő részek javítás czéljából lebonthatók a (k) boltozat megrongálása nélkül. Az (o) tartók (t és tl) tartókon vannak elrendezve. Az (U) kemenczegyűrű egész szabadon áll a tüztér (1) fenekén és ívalakban csatlakozik a (k) boltozathoz, úgy hogy ezen utóbbi (m) gyámlemezeire támaszkodik. A középső (I) égőnyílások csaknem a (h) tégelyek magasságában fekszenek, úgy hogy a tégelyeken keresztül szivárgó salak által való megrongálásnak nincsen kitéve. A gáz és levegő csak a gáz- és légvezető (G) illetve (g) csatornák között elrendezett (H) chamotte lemezek végén egyesülnek (5. ábra). Ezen (H) lemezek rézsutos irányúak, hogy a lángok ne csapjanak közvetlenül a boltozat felé, hanem a kéményléghuzam által a külső (II) égőnyílások felé húzassanak. A belső Cl) égőnyílások magasabb állása által elérjük, hogy a láng a (k) boltozaton végig mozog, a (h) tengelyek föliiletéhez ütődik és itt eloszolva, a tégely falát körűlnyalva az (II) külső égő nyílások felé húzódik. Hogy a láng a (h) tégely fölületére ütődjék és a fönt úszó tömeghez vagy nem tiszta üveghez a legtöbb meleget hozzávezesse, a külső és belső égőnyílások nincsenek ugyanazon sugáron, hanem két külső égőnyílás között van egy belső égőnyílás elrendezve. A váltószelepek átállításakor a külső (II) égőnyílás lángja a tégelyt körűinyalja, rajta fölhalad és a belső (I) égőnyílás felé húzódik. Hogy a láng a (h) tengelyeket ne közvetlenül érje, a gáz és levegő az (1) fenék alatt körülbelül 40 centiméternyire egyesül. Az (II) égőnyílás és (h) tégely, valamint maguk a tégelyek közötti távolság elég nagy, hogy a láng egészen kifejlődjék. Az (1) fenéken összegyűlt salak a külső (II) égőnyílásokon keresztül (v) tartályokba folyik, minden egyes (h) tégely alatt rendezünk el ily (vj tartályokat és pedig közvetlen az égőnyílás alatt, úgy hogy az ott lévő hő a salakot folyós állapotban tarthatja. A (v) tartályok csekély hosszánál fogva a folyós salak könnyen kimeríthető vagy az esetleg nyúlóssá lett salak könnyen kivehető. A tégely törése esetére, a (v) tartály nyílása homokzárral van ellátva. A fél tégla erősségű (w) és (\vl) zárfalak közötti tér megfelel az (II) égőnyílásoknak, úgy hogy az (II) égőnyílásokon keresztül nem folyhatik be több salak, mint a menynyi a (w2) lefolyónyíláson keresztül távozik. A külső gáz- és légvezető (fl), illetve (El) csatornák, tehát a folyós salak behatása ellen védve vannak. A kifolyó salak könnyen fogható föl vízzel vagy kvarczhotnokkal telt edényben és ismét fölhasználható olvasztásra. A ferde (Sch) chamotte lemez megakadályozza az üvegnek az (fl) csatornába való átszivárgását. Az (E) és (f) csatornák erős tűzálló rétegek által, valamint az (1) fenéken túl való kinyúlások által nincsenek kitéve a folyós salak káros behatásának. Hogy a vízszintes (f) és (El) csatornákban, melyek a gázt, illetve levegőt az égőnyílásokhoz vezetik, lehetőleg egyenletes keringés legyen elérhető, minden egyes csatorna regenerátorokból kiinduló két (e el), illetve (e2) nyílásokkal van ellátva, melyek mindkét oldalt a csatorna irányában le vannak rézsüve és lehetőleg ugyanazon átmérőn fekszenek. Ennek folytán tehát nyolcz regenerátor szükségeltetik, melyek a szokásos berendezésekkel vannak ellátva. A regenerátorok körben vannak elrendezve (Ml) tér körűi, mely (Gw) gömbboltozattal van befödve. A A kamrák közepük felé másfél tégla vastagságú tűzálló (Zw) téglafal által vannak elválasztva, úgy hogy a gáznak egyik kam-