15956. lajstromszámú szabadalom • Gázizzó-lángzó a gázáram által izzásba hozandó gyújtótartós és megbízható működését biztosító berendezéssel

keverék hatásának van kitéve. A gáznak a gyújtótesttel való ezen érintkezése folytán utóbbi izzásba jön s a gázkeveréket meg­gyújtja, úgy hogy most a világítótestnek izzása is bekövetkezik. Rögtön ezután azonban létre jön a lég­mag, mely a czélszerűen elhelyezett gyújtó testet körülveszi és a fönt leírt módon vé­delmezi. Ahhoz, hogy a légmag a világító­test belsejében létre jöhessen, nem kell semmiféle mechanizmust alkalmaznunk, mely a levegőt a világítótest belsejébe hajtsa; ellenkezőleg arra, hogy a kívánt eredményt elérjük, elégséges a lángzónak illetőleg a lángzó fejének némi átalakítása. Általában elég, ha a lángzó fején át egy csövet vezetünk, mely a külső levegő és a világítóharisnya belseje közötti közlekedést létre hozza. Egy különösen czélszerű kiviteli alaknak bizonyult az, melynél a (b) lángzófej gyűszű módjára van behorpasztva. Ezen mélyedés alul illetve oldalt egy vagy több csatorna segélyével a külső levegővel áll összefüggés­ben. míg közvetlenül fölötte, esetleg benne a gyújtótest helyezkedik el. Ez azon hely, a hol a légmag képződik. Ez azonban csupán a világítótestnek meg­gyulása után keletkezik, úgy, hogy ezen pillanatig a gyújtótestet a gáz normális mó­don befolyásolja, s arra a megfelelő hatást gyakorolhatja. Miután azonban ez már meg­történt, a gyújtótest minden további be­folyástól ment, miáltal a találmánynak czélja kellőképen eléretett A találmány szerint kiképezett néhány lángzó különféle kiviteli alakban a mellé­kelt rajzon van föltüntetve. Az 1. és 2. ábrán (i) egy úgynevezett «Buusen-égő», mely azonban az ellenáram elve szerint működik és az oldalt beáramló elégési levegőnek erős fölhevülését ered­ményezi. A (b) lángzó-fejet befödő sapka tartalmazza a jelen esetben gyúszűalakú (a) mélyedést. A sapka át van lyukasztva, úgy, hogy a teteje egy gyűrűalakú lángzófölüle­tet képez, melynek (a) mélyedése fölött (d) rudacska tartja az (e) gyutacsot. Az (a) tér­nek belseje annak alsó részén alkalmazott (bl) csatornák útján közlekedik a légköri levegővel, mely eszerint alulról fölfelé áram­lik s a kivánt légmag létesítése czéljából az (e) gyutacsot körülveszi, a mint az a mellékelt rajz 1. ábrájából világosan kitűnik. A 3. és 6. ábrában föltlintetett kiviteli alaknál az (a) mélyedés fenekéből egy (f) csövecske nyúlik fölfelé, s az (e) gyújtótest kissé mélyebben és oldalvást van elren­dezve. Az (f) csövecske egy segédgyújtó csövecskét képez, a mennyiben a rajta át­áramló csekély mennyiségű levegő és gáz­keverék a gyutacsra és viszont gyakorolt kölcsönös hatások folytán meggyulad, a mit azután a főlángnak közvetlen meggyulása követi. Ezen elrendezés mellett a (bl) csatorná­kon keresztül beáramló levegőmennyiség szabályozható, a mennyiben (cl) furatokkal ellátott (c) gyűrűt alkalmazzuk, (5. és 5a ábra) melynek forgatása által a (bl) csator­nák többé-kevésbé elzáratnak. Ezáltal az (a) mélyedés fölötti légmag magassága akként szabályozható, hogy czé-1 unk értelmében csupán a gyújtótestre gya­korlandó hatást érjük el. A légmag végét esetleg a harisnya csúcsáig nyújthatjuk. A 7. és 8. ábrák még egy kiviteli alakot tüntetnek föl, melynél hasonlóképen egy (f) segédgyújtócsövecske nyerhet alkalmazást. Ezen kiviteli alaknál a gyúszűalakú (a) mélyedés fölső részében egy (m) korona­alakú test vagy gyűrű van alkalmazva, mely­nek fölfelé irányuló kiálló részei (e2) platina­sodronyokkal vannak összekötve (8. ábra)­Ezen platinasodronyok aránylag igen közel fekiisznek az (f) csövecske kiáramlási nyílá­sához és e körül szabályosan el vannak osztva, úgy hogy a segédlángnak és köz­vetlenül utána • a főlángnak rendes meg­gyulása föltétlenül biztosítva van. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gázizzó lángzó a gázáram segélyével izzásba hozandó gyújtó, tartós és meg­bízható működését biztosító berendezés­sel. jellemezve egy a lángzófejben alkal­mazott és az alul beáramló lég és gáz­keveréktől elzárt, a légköri levegővel ellenben közlekedő (a) mélyedés és az

Next

/
Oldalképek
Tartalom