15950. lajstromszámú szabadalom • Sodronyhúzásra szolgáló gép

3 -következő szerkezetet alkalmaztuk, (1, 9. és 10. ábrák) (b2) tengelyen csúszik (M) karom, mely úgy van berendezve, hogy (bl) hajtőkerékbe kapaszkodik, melyen (m) karmantyú van. Ezen karmantyúi] van egy (ml) hajtókerék és (Ml) fogókarom lazán fölszerelve, úgy hogy (Ml) fógókarom rugósan van (ml) hajtókeiéken ágyazva. (b2) tengelyen egy (b3) hajtókerék van megerősítve, mely a (k3) tengelyen lévő (kl) hajtókerékkel áll kapcsolatban, mely utóbbi tengelyen (m3) hajtókerék is még van erősítve. A karmok akkép működnek, hogy (Ml) karom akkor működik, ha(M) karom működésen kívül van és fordítva; a karmok mozgatása (N) kézi emeltyű által történik, melyen (n) vonórúd van megerősítve, mely ismét (nl n2) emeltyűkkel áll kapcsolatban. Ha a sodronyt először a dobra erősítjük és a gépnek lassabban kell futnia, akkor az egyes részek a 10 ábrán föltüntetett helyzetben vannak, hol (Ml) karom (ml) fogaskerékkel áll kapcsolatban. Ezen állásban a normális sebességgel forgó (b2) tengely (b6) hajtókereket hajtja, mely (K4) hajtókerékkel áll kapcsolatban és így (k3) tengelyt hajtja, melyre (m3) hajtókerék van szerelve, mely (ml) hajtókerékkel áll kapcsolatban és így (m) karmantyút és (bl) hajtókereket (Ml) bekapcsolt karommal forgásba hozza. (bl) hajtókerék kapcsolatban áll az (o) tengelyen lévő (o) hajtókerékkel, mely tengely (k2) hajtókereket hordja, mely ismét (kl) hajtókerékbe kapaszkodik és így (K) dobot hajtja. Ha a gépet teljes sebességgel akarjuk hajtani, akkor (M) karom kapcsolatba, (Ml) karom pedig kapcsolaton kívül hozatik. (b2) tengely ekkor (bl) fogaskereket hajtja, mely azután a dobot (o) fogaskerékkel való kapcsolat útján közvetlenül működteti. A gép működésének módja következő: (F) csúszókeret, mely a húzólaptartót, vezeti, a legszélsőbb helyzetbe húzatik ki, úgy hogy a húzólaptartó, melynek kalibere a legnagyobb (I) behúzó henger (J) drótfogójának (j) pofáival szembe jut. A megmunkálandó rúd vagy nyers sodrony vége, miután kellőleg hegyezve lett, a legutolsó lnízólap nyílásán áthúzatik és a fogó (j) pofái közé helyeztetik. Ezen fogó pofái a reczézett (j z) fej segélyével az egymás felé hajló utakon eltolatnak, úgy hogy összeérnek és a köztük levő rúd vagy sodronyvéget erősen összeszorítják. A gépet azután megindítjuk és (12) emeltyűt, úgy elforgatjuk, hogy a kiálló (15) rész a (B) henger belső oldalán elrendezett (b4) fogsor egy fogával jön kapcsolatba. Ily módon a behúzóhenger ós (B) henger együtt működik és a sodrony a húzólaptartón áthúzatik és az (17) csavaralakú karima segélyével befelé, a hengerekhez szoríttatik. (F) csúszókeret akkor fölfelé mozgattatik, úgy hogy a nyílás a következő húzólap számára (J) behúzóhengerrel szembe hozatik. Midőn ily módon az utolsó húzólapon elegendő sodrony húzatott át, a gépet megállítjuk. A sodrony fogó pofáiból a sodronyvéget kiszabadítjuk és a húzólaptartó alatt a hozzátartozó (h) hornyolt hengereken át a második, illetve utolsó előtti húzólapon átvezetve (T) sodronyfogó (j) pofáihoz erősítjük. E mellett az első (B) hengeren a sodrony másfél menete marad fölcsavarva. A húzólap visszatolása által a sodrony (Bl) hengerről (B2) hengerre vezettetik ós ez által (B) húzóhenger a következő sodroáyhúzásra szabaddá tétetik. Ezen folyamat addig ismételtetik, míg a sodronyt az össze3 húzólapokon átvezettük. Ezután a sodronyvéget az igazító húzólaptartóba vezetjük, míg a sodrony vége (K) dobon erősíttetik meg. Ezen elrendezés által lehetségessé válik, hogy minden húzólapot csak egyszer kell kézbe venni és hogy az egész munkafolyamat alatt megmarad a helyén. Miután a hengerek (F) keret előremenetelekor forgattatnak, csak kevés erő kell, hogy a sodronytekercseléseket hengerről hengerre vezessük és miután a sebesség növekvése folyton állandó, a sodronyra gyakorolt húzás is állandó. A sodrony lecsévélése, ha a fogók a véget el is eresztik, (h) karom által van megakadályozva. Ha a henger forog, a sodrony ezen karom alatt elmegy, ha azonban a pofák megnyílnak.