15918. lajstromszámú szabadalom • Kalbász készítő gép

czérna, drót stb.) segítségül vételével történhetik. A körülkötésre használt anyagot legczélszerűebben (h) orsókra tekercseljük, mely órsók a béllel konczentrikus, időszakos forgásnak indított (i) gyűrűbe vannak szerelve. A körülkötésre használt anyagot a gép az egyik osztásponttól a másikig vezeti, a nélkül, hogy azt elvágná, úgy. hogy a körülkötés nem bomolhatik föl egykönnyen, ép oly kevéssé szakadhatnak le a koszorúról egyes kalbászok. A (b) dugattyú (g g) villák működtetésére és a (h) orsók forgatására a legkülönbözőbb berendezések használhatók. A megrajzolt, legegyszerűbb és legczélszerűbb kiviteli módozat szerint a hajtás egy közös (k) lendítőkeréktengelyről történik, mely az (1) forgattyúkorong vagy kar és az (m) hajtórúd segélyével mozgatja a (b) dugattyút, míg az (n) lendítőkerék maga közvetlenül működteti a (g g) villákat és az (i) gyűrűt. Az (in) hajtórúd — hogy a dugattyú löketét az előállítandó kalbászok nagyságának és súlyának megfelelően lehessen változtatni, — az (1) forgattyúkorong, illetve forgattyúkar egy beállítható (o) csapjába fogódzik, míg másik vége a dugattyún oldalt alkalmazott csappal van összekapcsolva. A szorítóvillák működtetésére szolgál berendezés legczélszerűebben az 5., 6. é 7. ábrán látható módon lehet kiképezve. A (g g) szorítóvillákat; illetve az ezeket viselő (z z) emelők szerelésére szolgáló (p p rudak az (n) lendítőkerék mellett nyúlnak el és a (q) rúgó által szoríttatnak a kerék koszorú oldalföl ületeire. A kerékkoszorú kerületének (f) felén szélesebb, mint a kerülete másik felén, az át. menetet ékszerű fölületek közvetítik a kerület két fele között (3. és 4. ábra) úgy, hogy ha a koszorú szélesebb része jut a (p p) rudak közé, ezeket egymástól eltávolítja, tehát a (gg) szorítóvillákat egymásfelé és a megtöltött bél felé közelíti (az 5. ábrán látható helyzetből a 7. ábrán láthatóba viszi) és a megtöltött bélt összenyomja (a kalbászokat képezi 7. ábra). Ez a lendítőkerék egy fél fordulata alatt megy végbe, az alatt, mig a dugattyú (üresen) visszafelé mozog. A (g g) villákkal egyidejűleg a megtöltött béllel konczentrikus (i) gyűrű is forgásnak indul, mely külső kerületén fogasvagy surlódókerék gyanánt van kiképezve. Ebbe a kerékbe a (t) kerék fogódzik, melyet a lendítőkerék indit forgásnak, a lendítőkeréknek a szélesebb (r) felén, mely a (g g) villákat működteti, egy fél fogaskoszorúja vagy pedig megfelelő hosszúságú súrlódó fölülete van, mely a (t) kerékkel összeműködve az (i) gyűrűt az alatt, míg a (g g) villák a belet összeuyomják és a (b) dugattyú visszafelé mozog, forgásnak indítja, és a fonalat a (h) orsóról lehúzva, a megtöltött bél szűkülő részére tekeri. Minthogy a dugattyú előre mozgásánál a bélbe nyomandó töltőanyag igen könnyen visszaszorulhatna a (d) garatba (mit részben a töltőanyag megfelelő megterhelésével is meg lehet gátolni) egy berendezéshez folyamodtunk, mely a (d) garat és az (a) cső között lévő (c) nyílást a (b) dugattyú előre mozgásánál elzárja, tehát a töltőanyag viszaszorulását tökéletesen meggátolja. Ez a záróberendezés lényegében egy vékonyfalú (s) csőből áll (mely egyszerű lapos tolattyúval is helyettesíthető), mely a (b) dugattyú és csőalakú (a) rész között megfelelően el van helyezve és mellső részén ki van élesítve. Eltolására az (u) hajtórúd szolgál, mely az (1) forgattyúkoronggal vagy karral van csuklósan kapcsolva. Az erre a czélra szolgáló (v) csap a (w) kar segélyével oly módon van a dugattyú (m) hajtorúdjának (o) csapjával összekapcsolva, hogy az (s) csőnek a (b) dugattyúval szemben elősietése legyen és hogy ha az (o) csapot a dugattyú löketének megfelelően beállítjuk, egyidejűleg a (v) csapot is beállítsuk, tehát az (s) csőnek a (b) dugattyúra viszonyított elősietése állandóan ugyanaz legyen. Az (s) csőnek egy (x) hasítéka van, melyben a (b) dugattyú (y) csapja mozog, úgy, hogy a két rész (a dugattyú és cső) egymástól teljesen függetlenül mozoghasson